Érzi-e a baba az anyaméhben, hogy őt örömmel várják, vagy sem
A fejlődő magzat érzékeli az őt körülvevő környezetet, fokozatosan fejlődő szervei, érzékszervei segítségével egyre differenciáltabb módokon. Érzékeli a maga módján az édesanyja szervezetének működését, testi-lelki aktivitásait, jóllétét, állapotváltozásait, s a maga módján képes ehhez kapcsolódni is. Egyre nagyobb az irodalma az anya-magzat kötődés sajátosságainak, a harmonikus, biztonságos kötődés kialakulásának, segítésének is.
Testi szintű érzékelés, stresszhatások, ellentmondásos érzelmek
Itt alapvetően a nem szóbeli kommunikációról, érzékelésről beszélünk, a kapcsolódás, interakciók sejtszintűek, zsigeriek, mozgásosak, érzékleti szintűek, aktivitás dimenziókban zajlanak az interakciók. A központi tényező a stressz jelenléte, illetve mértéke. A magzat, és bizonyos szempontból még az újszülött is az anyai szervezet része, az anya teste-lelke, érintése, hangjának simogató tónusa, szeretetteljes odafordulása babájához, majd a szoptatás vagy etetés csökkenti a baba vérében a stresszhormon szintjét. Ha az anya maga feszült, stresszes, mindezek megváltoznak, fiziológiai szinten is, emelkedhet a vérnyomás, a légzés, változhat a fiziológiás ritmus, az éberségi szint, mindezek a testi minőségek érzékelhetőek a kicsi számára. Ha az anya nem képes a babájának megnyugtatást, csillapítást, lágy ringatást adni, ha nem lehet örömmel várni a babát, az öröm, a boldogság helyét átveszi a szomorúság, harag, félelem, sokféle érzelem attól függően, miért is nem lehet azt a babát örömmel várni. De lehet, hogy ezek az érzelmek el lesznek nyomva, nem vállalhatók, ami még rosszabb, mintha kifejeződnének, mert akkor azzal már lehetne dolgozni. De sajnos a legtöbb esetben senkinek sem lehet beszélni ezekről a feszítő, ellentmondásos érzelmekről, annyira tabu téma, hiszen „a gyerek áldás” (kell, hogy legyen), és ha a döntés megszületett, hogy megtartják a babát, akkor nagyon erős társadalmi és társas nyomás jön, hogy a jó anya boldog ilyenkor, csak pozitív érzései vannak, a föld felett lebeg pár méterrel. És aki nem így érez, rossznak gondolja magát, szégyen járhatja át, ezért még erősebb lesz a szorongása, lelkiismeretfurdalása, bűntudata. Akár depresszív tünetek is jelentkezhetnek, vagy felerősödtek, ha eleve volt az anya előtörténetében. S minél mélyebb egy érzés, annál inkább azt fogja érzékelni a kicsi, minél kisebb, annál inkább, mintsem a tudatosan megtervezett, kifelé mutatott viselkedést, „üzeneteket”. Tehát egész piciként is érzékeli, hogy az érzések nem tiszták, világosak, egyértelműek, hogy valami bezavar ezekbe, amit nem lehet igazán jól felfogni, s ez benne is zavart fog kelteni.
Az az anya, aki örömmel várja gyermekét, az általában nem feszült, nem ideges, nem stresszel, képes lágyan, ellazultan kapcsolódni babájához, gondolatban, képzeletben, fizikai és lelki síkon is. Persze itt is bezavarhatnak külső stresszek, krízisek, de ezek kevésbé fognak hatni, ha erős a kapcsolódás a gyermekéhez. Képes őt megszólítani, a baba melegséget, finomságot, gyengédséget érzékelhet, ezek mind kellemes érzetek. Elősegítik az anya és babája között a kötődés kialakulását. Ha stressz uralja a szülői szervezetet, akár kötődési bizonytalanság, vagy zavar is kialakulhat, melynek későbbi következményeivel is számolni kell.
Globális, amodális érzékelés, vitalitási affektusok
D. Stern óta sokat tudunk az anyaság állapotáról, és a baba személyközi kapcsolatainak alakulásáról. Úgy tűnik, a csecsemőknek veleszületett általános képességük van arra, hogy az egyik érzékelési modalitásban kapott jelet, ingert egy másikba átültessék, vagyis ez az érzékelés valahogy független az érzékszervi modalitásoktól, valamilyen rejtélyes, komplex érzékelési módban fogják fel az egészen kis babák a körülöttük lévő világot, zajló eseményeket, érzéseket, cselekvéseket. Inkább alak, intenzitás, időbeli mintázat, semmint a felnőttekre jellemző vizuális, hangi, tapintási és egyéb érzékelések, észlelések és ingerfeldolgozások. Az élmény számukra globálisan jelentkezik, s ez alakul egyre jobban felismerhető módon már az anyaméhben is. Ennek fényében már jól érthető, hogyan is képesek rezonálni például anyjuk aktuális érzelmi, indulati állapotaira, ritmusára, hangulatára, hangulati hullámzásaira, megfeszülő, görcsbe ránduló testére, ideges vagy szomorú lelkiállapotaira. Ugyancsak Stern volt az, aki a kategorikus érzelmek (öröm, szomorúság, félelem, düh), és a globális, modalitástól független észlelések mellett kiemelte az élmények harmadik minőségét is, amelyek az ún. „vitalitási affektusok”. Olyan élményminőségek érzékeléséről van szó, mint pl. hogy valami hullámzó, lassú, elnyújtott, csendes, elhalványuló, vagy éppenséggel kitörő, dinamikus, robbanó, ezt a baba az édesanyja mozdulataiból, mozdulatainak erejéből, keménységéből vagy lágyságából, az érzelmi minőségek kellemes vagy kellemetlen jellegéből, az aktivitási minőségekből képes felfogni, leszűrni.
Tervezett/nem tervezett gyerek, kívánt/nem kívánt gyerek – elfogadás vagy elutasítás?!
A hosszadalmas bevezető után pedig a rövid válaszom a kérdésre: a baba, majd a gyerek is, mindent érzékel. Nehéz megmagyarázni, hogyan, de érzékeli, hogy örömmel fogadják-e, vagy inkább vegyes érzésekkel, netán ellenérzésekkel, elutasítással. Attól még várhatják egyébként örömmel, hogy nem tervezett gyerek volt, mert a kezdeti meglepődés vagy sokk után elkezdhetnek a szülők örülni a babának, és akkor az máris teljesen rendben van. Nem az a probléma, ha nem tervezett a gyerek – nem is kell mindig mindent előre eltervezni, és nem is lehet -, sok gyerek érkezik akkor, amikor még nem számítanak rá, mégsem lesz ebből gond. A lényeg igazából az, hogy a baba kívánt gyermek volt-e, akarták-e a jöttét, vagy sem. Erről részletesebben írok a tavaly megjelent Szülő születik c. könyvemben, mely a Mindent a családról sorozat első része. A Móra kiadónál kedvezményesen megvásárolható, vagy bármely másik könyvesboltban is:
https://mora.hu/konyv/szulo-szuletik-teremtsd-meg-azt-a-csaladot-amire-mindig-is-vagytal/ Hanem akarták, nem várták, és ez a várandósság folyamán sem változik meg, az nagyon súlyos teher lesz mindenki számára. Akkor a létezéséhez eleve kapcsolódik egy elutasítás, negatív érzelmek, akár indulatok is, ami már ott törést okozhat a formálódó szülő-gyerek kapcsolatban, ami kapcsolati traumatizációhoz is vezethet. Erről a pszichonalitikus szerzők munkáiban olvashatunk részletesebben.A szégyen és a bűntudat, ami szüleiben motoz, az ő kis lelkébe is beköltözhet, csak éppen nem tudja pontosan, miért. A gyerek vétlen, mégis bűnösnek érezheti magát, fölöslegesnek, tehernek, elutasítottnak. Egész életét megpecsételheti ez a helyzet, ez az érzés, ha ezen nem változtatnak a szülők. Ha valakit nem akartak, nem kívántak, mégis megszületik, annak egész életében dolga lesz azzal, hogy ő vajon megérdemli-e az életet, joga van-e a világon lenni, érdemes-e az emberek elfogadására, szeretetére, van-e helye a világban. Nagyon mély, zsigeri érzések ezek, és sok esetben állandósul a tudattalan törekvés arra, hogy akkor én majd megmutatom, hogy igenis kellek erre a világra, igenis érek valamit, és állandósulhat annak a belső szándéka is, hogy akkor én megszolgálom majd mások figyelmét, törődését, bebizonyítom, hogy elég jó, elég hasznos vagyok, és reménykedem abban, hogy érvényesítik, igazolják számomra a saját létjogosultságomat, hogy megérdemlem a létezést. De a mély belső kétely ott marad, bármennyit is tesz, bármennyit is szolgál az illető, hacsak nem tesz valamit azért, hogy ezt a törést feldolgozza. Ez a belső elutasítottság-érzés már az egészen korai fejlődésben, kapcsolatban is megjelenhet, amikor valahogy nem olyan zökkenőmentes az adaptáció, az egymásra hangolódás, vagy testi tünetekben, szabályozási (regulációs) zavarokban fognak megmutatkozni az alapvetően kapcsolati törések (sírósság, táplálási, etetési problémák, alvási nehézségek, testi tünetek stb.), és félrecsúszhat a meg nem értés, a félreértések, az ambivalens érzések, a feszültségek miatt az alakuló kapcsolat és a gyermek fejlődése is.Ha nem örömmel várják a babát, akkor a várandósság és az együttes létezés folyamatosan stresszel terhelt lesz, és ez a stresszes helyzet az, amit a maga zsigeri módján érzékel a baba. Mostanában kezdenek egyébként ennek a vizsgálatával is egyre szélesebb körben foglalkozni, és azt mutatták ki, hogy ahol stresszhatásoknak volt kitéve a várandósság, ott az újszülöttben is már magasabb stresszhormon értékeket mértek. Testi-lelki-szellemi működések így fonódnak egymásba.
Lehetséges különbségek a tervezett, vágyott, és a nem tervezett, nem várt gyerekek viselkedésében
Az akarás és a nem akarás
Itt megint csak különbséget tennék a tervezett, illetve a kívánt, akart gyerekek között. Nem gondolom, hogy általánosságban nagy különbségek lennének a tervezett, illetve a nem tervezett gyerekek viselkedése között, ez attól függ inkább, hogy menet közben a nem tervezettség ellenére képes-e elfogadni a terhességét, kisbabáját az édesanya és az édesapa. Mint ahogy semmi nem fehér vagy fekete, a tervezettségnek is lehetnek hátulütői, a nagy ráfeszülés, akarás, görcsösség, és nagy elvárások, tökéletességre törekvés tevődhetnek rá a gyerekvállalásra. Most nem térnék ki arra a helyzetre, amikor spontán nem akar jönni a baba, és a pár a mesterséges fogantatás útjára lép. A tökéletességre törekvésből, a túlzott tervezésből aztán fakadhatnak csalódások is.
A gyermekre vetített szülői elképzelések, félresiklott életutak
A szülői fantáziák, projekciók azok, amiknek nagy szerepük lehet a gyerek fejlődésében és a kapcsolat alakulásában, és többnyire nem előnyös módon. A projekciók és az azoknak való elvárások, megfelelések torzíthatják a gyermek valódi személyiségének, személyiségműködésének kibontakozását, és ez sajnos azt 
eredményezi, hogy kényszerűen valaki mássá kell válnia a megfelelés, alkalmazkodás érdekében. Ha nem tervezett és nem kívánt gyerekekről van szó, úgy gondolom, ott markáns különbségek lehetnek a későbbi életükben, viselkedésükben. Fokozottabban veszélyeztetettek arra, hogy érzelem- és viselkedésszabályozási zavarok alakuljanak ki náluk, hogy testi-lelki tüneteket produkáljanak, hogy „nehezen kezelhető” gyerekekké váljanak. Az a törés, trauma, ami ott van, hogy nem akartak, nem kellettem, nem vagyok elég jó, szép, okos, ügyes, szerethető stb., többféle tévútra viheti a gyereket. Vagy lázadni fog, küzdeni, harcolni, vagy lefagy, megbénul, bezár, vagy folyamatosan bizonyítani akar majd. Az elutasítottság alaptraumája ott rágja szét belül a mélyebb lelki rétegekben a gyereket, egy alap szorongás, szomorúság, bizonytalanság, értéktelenség-érzés, önbizalomhiány az, ami miatt nehezebb lesz önmaga elfogadása is, és a világban a helyének a megtalálása is, a beilleszkedés, a másokkal való kommunikáció, kapcsolódás is.
Felnőtt korban is megéljük még az „engem nem akartak a szüleim” érzését?
Elveszített kapcsolat önmagunkkal
Igen, sajnos azt kell mondjam, az esetek többségében egész felnőtt korunkat végigkísérheti ez az érzés. Amikor a gyerekekkel dolgozom játékterápiában, nagyon sokszor akkor következnek be jelentős változások, nyugszik meg a gyerek, javul vagy eltűnik a tünete, amikor a szülő gyermekkori traumáival, sérüléseivel foglalkozunk a szülőkonzultációban. Igyekszem megmutatni, hogy ezek hogyan szövődnek bele az ő szülői működésébe, viselkedésébe, minőségébe, és rombolják a gyerekével a kapcsolatot, aki aztán markáns tünetekkel jelzi, hogy valami baj van. Akit elutasítottak, nem akartak, nem fogadtak el a szülei, nem úgy szerették, ahogyan neki arra szüksége lett volna, nem lehetett önmaga, mert valaki mást akartak látni helyette, az kényszerűségből megpróbált alkalmazkodni ehhez a helyzethez, és közben elveszítette a kapcsolódást önmagával.
Sebzett „belső gyermekünk” befolyásolhatja, milyen szülővé válunk
Azzal a sérült belső kisgyermekkel, aki ő valaha volt, és aki sok sebet szerzett, akit megszégyenítettek, ellöktek, akit bántottak, akit nem szerettek úgy, ahogyan megérdemelte volna. Ott van ez a be nem gyógyult, vérző, vagy váladékozó seb, ez a sérült gyermeki állapot, amiben ennek megsebzett, szomorú vagy ijedt kisgyermeknek magának is még szüksége lenne törődésre, gyengédségre, simogatásra, elfogadásra. Ebből könnyen belátható, miért nem képes ez az egyén felnőtt szülőként úgy a gyermeke felé fordulni, ahogyan annak szüksége lenne erre. Ezért először meg kell gyógyítani ezeket a sebeket, mert különben – és valóban ezt látom a gyermekterápiás gyakorlatomban sokszor – akár megfordulhatnak a szerepek, és a szülő kerül valamiféle áldozati, gyerekszerepbe, míg a gyerek a bántalmazó szülő szerepébe. Ezt a bántalmazó, áldozati, a Novick (analitikus) házaspár kifejezésével élve „szadomazo” kapcsolatot kell valójában átdolgozni, a feje tetejéről a talpára állítani. A szülő a saját feldolgozatlan feszültségei, rossz érzései miatt sem képes teljes szívvel odafordulni gyermekéhez, mert saját magával van elfoglalva, olyan értelemben, hogy állandóan mardossák ezek az érzések, „befelé” fordul, így teljes odaadással nem képes kifelé (a gyermeke, családja felé) fordulni. Ez a szülő-gyerek kapcsolatok fókuszában nézve gyakori következmény. És az egyéni következmények pedig meglehetősen széles körűek lehetnek: pszichopatológia, mentális zavarok, személyiségzavarok, bizonytalan énkép, önértékelés, alacsony önbecsülés, önbizalomhiány, önmaga leértékelése, szorongás, depresszió, önmaga vagy mások ellen fordulás, és még sorolhatnánk.
Túl tud-e lépni a szülő a nem várt gyermekkel kapcsolatos érzésein?
Mégis megszeretni a kisbabát – út a szülőséghez
Persze, mindenképpen, és reméljük is, hogy túllép. Magának a szülővé válásnak, a szülőség állapotának, érzésének alakulása egy hosszasabb folyamat, és türelmesnek kell lennünk önmagunkkal szemben. Ez a „transition to parenthood”, az út a szülőséghez, melyről részletesebben a nemrégen megjelent, Mindent a családról sorozat 2. kötetében, a Gyerek születik c. kötetben lehet majd olvasni. https://mora.hu/konyv/gyerek-szuletik-kulcs-a-biztonsagos-oromteli-kotodeshez/
De akit mélyebben érdekelnek a korai (kapcsolati) folyamatok, annak ajánlom szeretettel az idén megjelent Játékterápia sorozatom első és második kötetét, különösen az első A korai szülő-gyermek kapcsolat kötetet, de a két kötet szervesen összefügg egymással: https://mora.hu/konyv/jatekterapia-1-a-korai-szulo-gyermek-kapcsolat/ és a folytatása: https://mora.hu/konyv/jatekterapia-2-erzelmi-es-viselkedeszavarok-jatekos-korai-intervencio/
Lehetséges a túllépés, persze sok függ egyéni tényezőktől, körülményektől, de igazából szerencsére az esetek többségében mégis elkezdik megszeretni a kisbabájukat a szülők, mégis elkezdik megszeretni magukat gyermekváró szülőként vagy párként, mégis meglátják a pozitívumokat ebben az egész helyzetben, úgyhogy sokszor sikerül átlendülni a kezdeti nehézségeken, maradandó nyomok nélkül. Ez a jó, ha így történik. Ne szégyelljünk idejében segítséget kérni, ha a kétségbeesés és más negatív gondolatok, érzések árasztanak el bennünket, mert van megoldás, van kiút.
Elutasítás helyett elfogadás – szülőkonzultációs átdolgozások
Játékterápiás és szülőkonzultációs gyakorlatomban nagyon sokat foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, elakadásokkal, rejtett vagy nyíltabb szülői bűntudatokkal, gyermeki szorongásokkal, pszichés vagy pszichoszomatikus tünetekkel. Az elfojtott negatív érzések, ellenérzések, vagy ambivalens érzések átszövik, körbelengik, beárnyékolhatják a szülő-gyermek kapcsolatot. Ha a szülő menet közben nem képes váltani, nem képes az elutasításból elfogadásra átkapcsolni, akkor annak súlyos és hosszantartó negatív következményei lehetnek. A gyereknek hatodik érzéke van ehhez, ösztönösen tudja, érzi, hogyan viszonyul hozzá a szülő, szereti-e, képes-e elfogadni őt olyannak, amilyen, vagy sem. Tudja az anyjáról és az apjáról is. Ha a szülőnek nehézséget okoz elfogadni a váratlanul jött várandósságát, akkor érdemes minél előbb szaksegítséget kérni megfelelően képzett szakembertől, mert a rejtett, elfojtott, vagy másképpen hárítani próbált érzések szabályozatlanul törhetnek utat maguknak, és rombolhatják a formálódó szülő-gyerek kapcsolatot, aminek beláthatatlanok a következményei.
Sokféle háttere, oka lehet annak, ha az anya, és/vagy az apa nem képes elfogadni, és fogadni örömmel a gyermekvállalás tényét, erről is írok az ősszel megjelenő Gyermek születik c. könyvemben. Bizonyos életkörülmények, családi vagy párkapcsolati problémák, más tervek, egyebek, és ha ennek feltárása, átdolgozása nélkül mégis megtartják a gyereket, akkor ezek a stresszes, feszült érzések rávetülhetnek a gyerekre.
Ezért rendkívül fontos, hogy ha már úgy dönt a szülő, hogy megtartja és megszületik a gyermeke, akkor képes legyen elfogadni a terhességet, a felelősségvállalást, hogy elkezdhessen felhőtlenül örülni a gyerekének, és ezzel az örömmel fogadja majd őt a szülőszobán is. Különbségek lehetnek ebben a szülők között, erre is hozok példát a könyvemben. Fokozhatja a párkapcsolati feszültséget (ami mindig kihatással van a gyerek állapotára, érzelmi életére, viselkedésére), és bizonytalanná teheti a gyerek kötődését valamelyik vagy mindkét szülő irányában. A bizonytalan kötődés pedig további fejlődési, kapcsolati patológiáknak, mentális és viselkedészavaroknak lehet a talaja.
Dr. Eigner Bernadett PhD
pszichopedagógus, gyermekterapeuta, integratív játékterapeuta
https://eignerbernadett.hu/ https://kapcsolatszerviz.hu/
https://mora.hu/alkoto/dr-eigner-bernadett
Megvásárolható: