Amikor a gyermek tünete a kapcsolatról mesél
Mit üzenhet a szorongás, az agresszió, a visszahúzódás vagy más nehéz viselkedés – és
hogyan segíthet a játékterápia?
Egy kisgyermek még nem tudja úgy elmondani, mi történik benne, ahogyan egy felnőtt. Nem
feltétlenül tudja szavakba önteni, hogy fél, bizonytalan, túl sok feszültséget él át, vagy valami
történt vele, amit nem tudott feldolgozni.
A viselkedése és a játéka azonban beszélhet helyette.
Publikációmban azt vizsgálom, hogyan hatnak a gyermek fejlődésére a legkorábbi
szülő–gyermek kapcsolati tapasztalatok, és hogyan jelenhetnek meg a játékban azok a
megküzdési és védekezési módok, amelyeket a gyermek nehéz, kiszámíthatatlan vagy
traumatizáló kapcsolati helyzetekben alakított ki.
A biztonságos kapcsolat nem „extra” – fejlődési szükséglet
A kisgyermek érzelmeinek szabályozását kezdetben a szülő segítségével tanulja. Amikor
megijed, dühös, csalódott vagy túlterhelődik, szüksége van egy felnőttre, aki képes
megnyugtatni, érteni és visszatükrözni az érzéseit.
A meleg, válaszkész, támogató szülői működés segíti a gyermek önszabályozásának
fejlődését. A tartósan kiszámíthatatlan, elutasító, ijesztő vagy érzelmileg elérhetetlen
kapcsolati környezet viszont bizonytalanságot okozhat, és súlyos esetben a kötődési
kapcsolatban traumatizáció is létrejöhet.
Fontos ugyanakkor, hogy nem minden nehéz élmény válik traumává. A gyermek
szempontjából az is meghatározó, hogyan éli meg a történteket, és van-e mellette olyan
szerető, biztonságot nyújtó felnőtt vagy szakember, aki segíti a feldolgozásban.
A tünet mögött érdemes a történetet is keresni
Ha egy gyermek agresszív, szorongó, nehezen szabályozza az érzelmeit, visszahúzódik vagy
más viselkedési problémát mutat, önmagában a tünet kezelése nem mindig elegendő.
Érdemes azt is megérteni:
Mi történhetett vele?
Milyen kapcsolati tapasztalatai vannak?
Mikor érzi magát biztonságban?
Hogyan reagálnak egymásra a szülővel?
És mit próbál elmondani a viselkedésével vagy a játékával?
A tanulmány ezért hangsúlyozza a gyermek környezetének és a korai szülő–gyermek
interakcióknak a megfigyelését is, nem csupán a gyermek egyéni tüneteinek vizsgálatát.
Miért éppen a játék segíthet?
A játék a gyermek egyik legtermészetesebb önkifejezési formája.
Játék közben megjelenhetnek félelmei, konfliktusai, kapcsolati élményei és azok a megoldási
módok is, amelyekkel megpróbál alkalmazkodni a környezetéhez.
A játékterápia ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy „játszunk a gyermekkel”. A játék
terápiás közeg, amelyben megfelelően képzett szakember segítségével a gyermek
megmutathatja és feldolgozhatja tapasztalatait, új megküzdési lehetőségeket próbálhat ki, és
erősödhet érzelmi-szociális rugalmassága.
De nemcsak a gyermekkel dolgozunk
- Ez publikációm egyik legfontosabb gondolata.Az általam kidolgozott Integratív Játékdiagnosztika és Játékterápia (IJDT) gyermek- és
családközpontú, kapcsolat- és traumafókuszú megközelítés. A szülő nem egyszerűen elhozza
a gyermeket a terápiára, hanem szükség szerint aktív résztvevője a változásnak.A közös játék, a szülő–gyermek helyzetek megfigyelése és a szülőkonzultáció segíthet abban,
hogy a szülő:
- jobban felismerje gyermeke érzelmeit és szükségleteit,
- másképpen értelmezze bizonyos viselkedéseit,
- jobban rá tudjon hangolódni,
- saját szorongásait és reakcióit is felismerje,
- és új, biztonságosabb kapcsolati válaszokat tudjon kialakítani.
A tanulmányban bemutatott esetben például a közös játék és a szülővel végzett munka során
javult az egymás felé fordulás, csökkent az anya kontrolligénye és szorongása, gazdagabbá
vált az érzelmek kifejezése, miközben a gyermek viselkedéses és pszichoszomatikus tünetei is
csökkentek.
A legfontosabb üzenet
A gyermek tünete nem feltétlenül csak „a gyermek problémája”.
Lehet egy hosszabb fejlődési és kapcsolati történet látható része.
Ezért a segítség során nemcsak azt érdemes megkérdezni:
„Mi a baj a gyermekkel?”
Hanem azt is:
„Mi történt vele, mit él át, és mire lehet szüksége ahhoz, hogy újra biztonságban
érezhesse magát?”
A korai kapcsolati nehézségek felismerése azért különösen fontos, mert időben nyújtott
segítséggel lehetőség nyílhat a kedvezőtlenül induló folyamatok módosítására. Az IJDT-ben
ezért a játék egyszerre lehet a megértés és a terápiás változás eszköze, miközben a gyermek,
a szülő és a környezet együttes megértése kerül a középpontba.
Mert a gyermek történetét nemcsak a tüneteiben – hanem a játékában és a
kapcsolataiban is érdemes meghallani.
www.kapcsolatszerviz.hu
www.eignerbernadett.hu
Ha a teljes tanulmányt szeretnéd elolvasni, itt tudod letölteni:
Eigner Bernadett: A kötődési kapcsolatban elszenvedett gyermekkori bántalmazás, elhanyagolás és
traumák kezelése játékterápiával. Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat 12. évf., 3. szám 216–243.
(2024) https://doi.org/10.31074/gyntf.2024.3.216.243
Szeretettel: Bernadett
Megvásárolható: