Kedves Szülők!

Ha kérdésük van, írjanak nekem, igyekszem gyorsan, röviden megválaszolni azt. Előre is köszönöm bizalmukat.
A neveket és egyéb részleteket megváltoztatva közzé teszek néhány olyan levelezést, melynek témája sokakat érdekelhet, sokaknak választ adhat. Problémáinkkal nem vagyunk egyedül, ez is megerősítheti, hogy idejében beszéljünk róla, fogalmazzuk meg aggodalmainkat, kérdéseinket, keressünk szakembert.


NEM FOGAD SZÓT. KIRÖHÖG, PROVOKÁL?! MIT TEHET A SZÜLŐ?

Gyerekrajz

 

Kedves Bernadett!

Nagyon örülök hogy ma este, biztos nem véletlenül, rábukkantam a nevére és könyvére.

https://mora.hu/konyv/baj-van-a-gyerekkel-bajban-a-szulo-zsebkonyv-szuloknek-gyorssegely-a-problemak-megoldasahoz-a-jatek/

Elérkeztünk arra a pontra amikor pont ilyen fajta segítség kéne nekem, nekünk. 

Három gyerkőc anyukája vagyok, 5,3,1 évesek. Igen....tudom...nem könnyű.  De próbálunk egyenesben maradni, sokat foglalkozni a gyerekekkel, megadni nekik, amennyit tudunk…
Igen, tudom, már ez sem a legjobb, épp költöztetjük a játékokat a padlásra. Sokat olvasunk, hallgatunk pszichológiát, hogyan kéne a gyerekhez fordulni, problémát megoldani. A 3 éves dackorszakot egész jól kezeltük így visszanézve. Szegény gyerek hisztijét segélykiáltásnak vettük, az átölelem itt vagyok módszer bevált. 

Na de amiért írok, az öt éves okos fiunk. Bezárt az ovi, nem találkozik a többi gyerekkel.... dehát ez elég indok hogy megzizzenjen? Itthon nem fogad szót, nagyon nem, ha szépen kérem kiröhög.  Ha kiabálok, azt mondja, én nem szeretem őt.  Magyarázok, de mégsem fogad szót. Néha bántja a kicsiket, néha ok nélkül beleüt mintha lesné a reakciót... próbáltam jutalom és bünti táblával motiválni.  Sokszor meg nagyon kedves, gyengéd, segít a kicsiknek, imádja a lányokat, puszilgatja ölelgeti, de néha meg nem tudni, hogy mi a fene üt bele?... 

Nem tudom már én sem, meddig normális ez, kijutunk ebből majd? Ha igen hogyan? Az sem mindegy! Vagy lehetne bármin változtatni most még, amíg nem késő, annyira? Tudna nekünk segíteni? Ha igen milyen formában?
Nagyon köszönöm, ha elolvassa és válaszol. 
Minden jót, Kata

Kedves Kata!

Köszönöm a bizalmát. Nem lehet könnyű egyszerre három ilyen kicsi gyerekkel. Nagyon gondos, figyelmes, törődő szülők lehetnek a leírtak alapján, jó a gyerekeknek, hogy ilyen szüleik vannak. 🙂 Család

Szerintem igen, lehet elég indok ahhoz, hogy megzizzenjen egy gyerek, hogy bezárt az ovi, nem találkozik a többi gyerekkel.

Egy kisgyerek számára ez sokkal több annál, mint amit a felnőtt számára ez jelent. Az ő kis élete teljesen kifordult a megszokott kerékvágásból,

tovább olvasok

hiányoznak neki a kis társai, a többi megszokott kapcsolata, az események, élmények, amik kimaradnak, és félelmetes, szorongató lehet a járványhelyzet miatt kialakult veszélyhelyzet, bizonytalanság, kiszámíthatatlanság, az összes negatív történés ezzel kapcsolatban, a szülők elfojtott nehéz érzései, szorongásai, és még sorolhatnám. 

Talán felerősödött a testvérféltékenység is, hiszen ha folyton otthon vannak, akkor állandóan látja, hogy mennyi figyelem, törődés jut a kicsiknek is. Ki kellene deríteni, mi bánthatja őt, mitől félhet, esetleg szoronghat, mi esik neki rosszul, mi az, ami hiányzik neki. Ha szavakkal megközelíthető, akkor szeretettel, türelemmel el kellene beszélgetniük erről, hogy valami nyomhatja őt belülről, hogy a viselkedése (és nem ő!!!) így megváltozik időnként, ami a szüleit megrémiszti, elszomorítja stb. Ha erre nyitott, akkor tovább lehet beszélgetéssel haladni, és a felmerült rossz érzéseket, eseményeket kimondani, kifejezni, a szülőknek ezzel együtt érezni, visszatükrözni, és esetleg játékba, rajzba bevinni, megjeleníteni, feldolgozni. 

Először is az elfogadás fontos, hogy érezze, hogy a rossz érzéseivel és viselkedésével együtt is szeretik, és megpróbálják együtt megfejteni, mi lehet a baj, ami őt kiborítja, elszomorítja, dühössé vagy csalódottá, magányossá teszi. Adni neki külön kizárólagos időket, amikor csak ketten játszanak vagy töltenek együtt időt. És nagyon türelmesnek, nyugodtnak lenni. Felderíteni első körben.

Emellett még ez a kor fiúknál a férfi nemi azonosulás időszaka is, tehát nem mindegy, hogy apa hogyan van jelen a család, illetve az ő életében, kiemelt szerepe lenne, hogy sok férfias, fiús dolgot együtt csináljanak, hogy érzelmileg-fizikailag jelen legyen a fia életében. 

Ha erősödnének a tünetek, akkor pedig érdemes lenne szakembert felkeresni.

Üdvözlettel: Bernadett 

 

Dr. Eigner Bernadett

www.kapcsolatszerviz.hu 

bezár

 

 

MARAKODÁS A KISTESÓK KÖZÖTT – SZÜLŐKÉNT MIT TEHETEK?

Testvérek

Üdvözlöm! Olyan problémám lenne, hogy 2.5 éves kisfiam még nem beszél (júliusban lesz 3 éves) valamint elég öntörvényű hisztis. A kis testvérét (17hónapos) ellöki, bántja, marakodnak. Ha a nagyobbik kisfiamra rászólok, semmilyen módszer nem használ, nem figyel, nem veszi figyelembe, amit mondunk neki. Tudna ebben segíteni, hogy a viselkedése kicsit fegyelmezett legyen? 

Köszönettel T. Csilla 

Kapcsolatszerviz - gyermekterápiák, szülői tanácsadás:

Kedves Csilla, 

köszönöm, hogy kérdésével hozzám fordult. Jobban kellene ismernem a részleteket ahhoz, hogy érdemi tanácsot adhassak. Például látnom a kisfiát, hogy megítélhessem, milyen állapotban van, mit jelent pl., amit ír, hogy nem beszél. Így nyilván nehezebb megértetni vele, hogy miért nem bánthatja a testvérét. Egyáltalán nem beszél, vagy azért néhány szava van? Mennyire jól érti a beszédet, hallgat a nevére, jó a hallása? Jó lenne megnézni, hogy egyszerű megkésett beszédfejlődésről van-e szó, vagy esetleg valami más is áll-e a háttérben. 

Összefüggésben van-e a beszédével, kommunikációjával a viselkedése, vagy sem, ezt fontos kideríteni. Van-e esetleg valamilyen enyhe idegrendszeri működési probléma, vagy inkább azért ilyen a magatartása, mert féltékeny a testvérére, és úgy érzi, hogy a kistestvér kitúrta őt a helyéről, a kis addigi trónjáról, és ez fáj neki, csalódott, mert azt érezheti, hogy ő már nem kap annyi figyelmet, szeretetet a szüleitől, mint azelőtt. 

Ezért tele van szorongással és haraggal, aminek valamilyen

tovább olvasok

úton-módon ki kell jönnie, le kell vezetnie a feszültséget. Meg kellene értetni vele, hogy lehet haragudni, de ütni, fellökni stb. nem megengedett. Azonnal odalépni, amikor ilyet csinál, és leállítani, és röviden, kedves, de határozott, kicsit mélyebb, erősebb hangon mondani, hogy ezt szigorúan tilos csinálni! Nem engedem meg! Nem szabad! És azonnal foganatosítani is, tehát mindig rögtön megfogni, elvinni onnan, megfogni a kezét úgy, hogy ne tudjon csapkodni. Szemébe nézni, ezt mindenképpen elérni, és nyugodt, higgadt hangon elmondani, hogy senki sem bánthatja a másikat. Megértem, hogy haragszol, mert azt hiszed, neked már kevesebb figyelem és szeretet jut. Ezért lehetsz mérges, de a mérgedet másképp fejezheted ki - és mutassák meg, hogyan, pl. mérgesen fújtathat, toporzékolhat, akár buborékfólián is, hogy kipukkadjon a harag, vagy párnába boxolhat stb.

Ezután térjen rá arra, hogy a haragja mögött szomorúság lehet, és biztosítsa arról, hogy a szülei mindig szeretik őt, ő is fontos, őrá is figyelnek. ölelésMaradjon mellette, amíg lenyugszik, hogy érezze, nem hagyja magára, de következetes abban, hogy fizikailag bántani senkit sem lehet. Próbálja kitalálni azt is, mi lehetett a konfliktus forrása, tegyen fel kérdéseket, még akkor is, ha nem beszél a kisfia. Aztán próbálja megtippelni, hogy az lehetett, pl., hogy elvette a játékát a kistestvére, és mutassa meg neki, hogy az ilyen konfliktust hogyan lehet megoldani. Pl. adja neki kölcsön, addig ő válasszon mást, s majd cserélnek, de azt is magyarázza el, hogy mindig el kell kérni a másik játékát, tehát hogy itt a kistesó sem jól csinálta, amit csinált, ne azt érezze, hogy mindig őt szidják, mindig vele van a baj. 

Még esetleg az lehet, hogy valóban kevés a kisfiának az az együtt töltött idő, amit talán régebben megkapott, megszokott, ezért legyenek kijelölve a napban csak olyan időszakok, amikor csak őrá hárul a figyelem, csak vele foglalkoznak. Játszhatnak esetleg „kisbabásat” is, hogy szinte kisbabaként veszi a karjaiba, ölelgeti, simogatja, puszilgatja, ringatja, dúdolgat neki.

Remélem, segíteni fognak ezek a megoldási javaslatok. Tehát együtt érezni vele, megfejteni a szomorú, szorongató érzéseit is, mellette lenni, de határokat szabni, hogy ütni, bántani nem lehet, és megoldási javaslatokat nyújtani. Kérem, majd jelezzen vissza, hogy javult-e a helyzet, vagy ha még kérdése van, nyugodtan kérdezzen! 

Szeretettel: Bernadett  

 

Csilla válasza:

Szép estét! Nagyon köszönöm a válaszát nagyon hasznos minden, amit leírt megfogadom és így fogom csinálni! Személyes találkozóra lenne esetleg esély? Kérdésére válaszolva Gagyog a kisfiam ilyen baba nyelven mostanában elkezdte mondani a buborékra, hogy bubi, énekli az" iáiáó " dalból ezt a részt, sok mesét néz csak az nyugtatja meg és ez is lehet a baj mert tudom, hogy leterheli az idegrendszert úgyhogy ezen próbálunk változtatni (szerencsére van udvar), úgyhogy napi 3 órát kinn vagyunk labdázunk biciklizünk, motorozunk, játszunk. Valószínű, hogy a féltékenység van a háttérben ezért bántja a kistestvérét. Valóban az lehetett a gond, hogy rosszul reagáltuk le ezeket a helyzeteket és mindig őt szidtuk le ha ellökte esetleg a testvérét. Néha amikor elvesztettem a türelmem mert úgy éreztem nem bírom tovább, hogy folyamatosan marakodnak, akkor megemeltem a hangom, ezt is nagyon bánom. 

Mindenesetre nagyon köszönöm a hasznos tanácsokat. Nagyon hálás vagyok

Köszönettel: Csilla

 

Kapcsolatszerviz - gyermekterápiák, szülői tanácsadás:

Kedves Csilla, 

köszönöm, hogy írt, és örülök, hogy ennyire figyelmes, érzékeny, törődő anyuka, nagyon szereti a kisfiait. Ezt ők biztos megérzik, és ez a lényeg,Fiú testvérek nem kell hibáztatnia magát, ha valamit éppen nem jól csinált, ez mindenkivel megesik. Egyébként az is, hogy a kisfiú testvérek sokkal többet szoktak kakaskodni, veszekedni, akár verekedni is egymással, mint a kislányok, tehát egy bizonyos mértékig ez benne is van a pakliban. Ne legyen annyira hatással Önre, ha veszekszenek, mert ezt megérzik, ne vegye annyira a szívére, gondoljon arra, hogy sok más dolognak pedig lehet örülni. És persze fontos a higgadt, nyugodt hangnem. Ha azt érzi, erre éppen nem képes, akkor egy pillanatra lépjen hátra, vagy lépjen ki a szobából, és nyugtassa meg magát, hogy nincs semmi nagyobb baj, mindent képes vagyok kezelni, minden szépen megoldható. 

Igen, majd találkozhatunk személyesen is, örülnék neki, de most egyelőre még várni kell ezzel, ki tudja, meddig. Remélem, nem sokáig. Addig is kitartást, türelmet, sok szeretetet kívánok az egész családnak! Üdv, Bernadett

bezár

KORAI NYELVTANULÁS – VAGY SZABAD JÁTÉK, MESE, MOZGÁS

Kedves Bernadett!

Óvodás lesz hamarosan kisfiunk, s férjem szeretné, ha angol nyelvű óvodába íratnánk. Én nem vagyok benne biztos, hogy jó lesz-e ez gyermekünknek, különösen, hogy elég későn indult be a Szülők előtt három gyerek játszik vidáman.beszéde, és még most is vannak anyanyelvi nehézségei. Kérdésem, hogyan hat a gyermek fejlődésére a (viszonylag korán) óvodás korban elkezdett nyelvtanulás? Nem korai még ez? Milyen hátrányai és előnyei lehetnek a gyermeknek ebből pszichológiai értelemben?

Azok táborába tartozom inkább, akik nem különösebben hívei a korai nyelvtanulásnak, bár

tovább olvasok

 ez inkább nyelvelsajátítás, nem tudatos tanulás. Itt is az egyéni szempontok figyelembe vétele a legfontosabb. Előnyös lehet egy angol nyelvű vagy kétnyelvű óvoda azoknak, akiknek mindegyik vagy valamelyik szülőjük angol anyanyelvű, vagy éppen külföldön tartózkodnak. Egy átlagos gyerek számára nem tartom olyan égetően fontosnak és sürgetőnek, azt gondolom, iskolás korban lesz még elég idő a nyelvtanulásra, gyakorlásra, valamint később anyanyelvi környezetbe kiutazva lehet igazán mély és hasznos tudáshoz jutni. Ez az idő még elsősorban az anyanyelvi-kommunikációs képességek elsajátításának, valamint a szabad játéknak, mesének, mozgásnak az időszaka kell, hogy legyen. Sok angol nyelvű foglalkozásokat ígérő vagy kétnyelvű óvodában sajnos a módszerek nem igazán megfelelőek, mert kötött tevékenységek, feladatok, frontális jellegű foglalkozások keretében zajlik a nyelvtanulás-tanítás, és ez elveszi a gyermektől a spontán, felszabadult, élményteli bevonódást. Ez ebben az életkorban nagyon fontos lenne, tehát ha úgy döntünk, hogy valami miatt fontos az ovis angol a számunka, akkor alaposan nézzük meg, hogy is zajlik ez, milyen formában, milyen szemlélettel és módszerekkel. Sokkal előnyösebb, ha természetesen van jelen a napirendben, a mindennapok része, és játékba, mesébe ágyazódik. Több ilyen óvodában is voltam, és sajnos, sokszor láttam a kötött, az egész csoport számára tartott foglalkozásokon a sok fáradt, unatkozó, szorongó gyermekarcot, a kényszerűen hosszú időre egy helyben ülve mocorgó, fészkelődő gyerekeket, akik legszívesebben egész máshol lettek volna – például szaladgáltak volna az udvaron, vagy gyurmáztak, homokoztak volna, vagy főzőcskéznek a babakonyhában. A gyerekeknek ebben az életkorban a szabad felfedezés, a mozgás szabadsága, a játék kreativitása lenne a legfontosabb. Azért is főleg az anyanyelvükön, mert elég sok kisgyermeknek vannak manapság nehézségei figyelmi, kommunikációs, magatartási vagy beszéd területeken. A szülő jó, ha ismeri gyermeke képességeit, és észreveszi lemaradásait is. Semmiképpen nem javasolt nyelvi foglalkozásokkal megterhelni azokat a gyermekeket, akik tanulási zavar veszélyeztetettség gyanúját mutatják, részképesség-gyengeségeik vannak, akik lemaradnak a többiektől, akiknek beilleszkedési, magatartási problémáik vannak, vagy figyelemzavar-hiperaktivitást mutatnak, esetleg más fejlődési zavarral küzdenek.
Egy átlagos gyermek esetén, akinek nincsenek a fentebb leírt problémái, és a programban jó személyiségű, gyermekcentrikus, lelkesítő szakemberek, megfelelő módszerekkel dolgoznak, akkor nem is elsősorban a tudás megnövekedését emelném ki, hanem az alkalmazkodó képesség, a megismerő képességek (figyelem, emlékezet, gondolkodás, nyelv) fejlődését, valamint azt, hogy nyitottabbá, érdeklődőbbé, lazábbá, jobban kommunikáló gyerekké válnak. Igazából azonban én inkább iskolás korra javasolnám a kezdést, amikor már biztos alapokon áll az anyanyelv, és már megtanult írni-olvasni a gyermek. Ismerősöm gyermekeinek példáját is hozhatom: úgy alakult, hogy egy évre az Amerikai Egyesült Államokba mentek akkor, amikor a gyermekeik öt és hét évesek voltak. A lányuk a másodikat kezdte kint, és szinte pillanatokon belül elsajátította a nyelvet, bár előtte egy szót sem tudott, és a mai napig a kiejtése is fantasztikus, a kisfiuk még csak óvodás volt, és a sok ismeretlen hatással, idegen környezettel is meg kellett birkóznia, és akkor nem jutott el olyan szintre, amire egy picit későbbi kezdéssel juthatott volna. Persze nyilván egyéni képességek, adottságok is szerepet játszhatnak ebben, nehéz kideríteni, mi is volt döntően a háttérben.
A természetes, egyszerű, nem oktató jellegű, és mennyiségét tekintve sem túl sok angol nyelven történő játék, mesélés, beszélgetés, énekelgetés, mondókázás kellemes, élvezetes, örömteli elfoglaltság lehet, de jelentőségét – miszerint ezen bármi is múlik a későbbi iskolai vagy életbeli „beválást”, teljesítményeket, sikereket tekintve – nem kell túlmisztifikálni.

Dr. Eigner Bernadett PhD
pszichopedagógus, játékterapeuta, Kapcsolatszerviz
egyetemi adjunktus, DE GYFK

bezár

BOLDOG GYERMEK, ÉRDEKLŐDÉS, KÉPESSÉGEK, SZORONGÁSOK, MEGFELELÉSEK

Kedves Bernadett!

A szülők nyilván minden jót megadnának a gyermeküknek későbbi boldogságukat elősegítendő, gyakran azonban a sok külön foglalkozás mellett nem jut idő gyermeknek lenni. Hol a határ? Mire anya apa közösen játszik kislányukkal építőstkell figyelnie a szülőnek?

A gyerekeknek a legfontosabb az lenne, hogy a szülő adja magát. Mármint a legboldogítóbb az a gyerek számára, ha megtapasztalja, hogy a szülők

tovább olvasok

 zsúfolt naptárába ő is belefér. A gyermek attól érzi a szülő szeretetét, gondoskodását, ha az nemcsak odafigyel rá, hanem saját maga érzelmi és fizikai valóságát, idejét is gyermekének adja, ezzel azt üzenve: fontos vagy nekem, fontos a veled töltött idő. Azért is hangsúlyozom ezt itt az elején, mert sajnos ez általában nem jellemző, igen kevés idő jut a gyerekekkel való minőségi együttlétekre, mivel sok teendő, program fontosabb szokott lenni. Boldogok lennének a gyerekek, ha a családokban átgondolnák a fontossági sorrendeket. Megéri ez a korai befektetés, mert akkor később, amikor már nagyobb a gyermek, érdeklődése kitágul, sok mindent szeretne felfedezni – akár különórákon, programokon -, szorongások nélkül megteheti, mert nem érzi azt, hogy a szülői szeretet, idő, odafigyelés helyett kapja ezt, hanem érzi a biztos családi hátteret akkor is, ha éppen nincs otthon. Érdemes lenne odafigyelni az arányokra is; a családi együttlét mindig férjen bele az időbe, és amellé annyi program, különóra, amennyivel a gyermek „elbír”. Mit is értek ezalatt? Elbírja a gyerek azt a programot, ami őt érdekli, amiben tehetséges, amihez megvannak a képességei, ami örömöt okoz neki, és sok élményt, valamint biztosítja a fejlődését. Nem bírja el azokat a programokat, amik azért vannak, hogy a szülői elvárásokat, vágyakat beteljesítsék, ahol teljesítményt, sikert és produktumokat várnak el tehetség, képesség és érdeklődés nélkül is. Valamint amikor túl sok van a külön foglalkozásokból, és ez túlterheli a gyereket. Amikor nem jut idő szabad játékra, szabad időtöltésre a barátokkal, ismerősökkel, családtagokkal, vagy egyszerűen amikor csak úgy „létezhet”, lézenghet, akár csak magában is. Ha a szülő ismeri gyermekét, akkor vele megbeszélve ki tudja találni az optimális külön programok mennyiségét és azt is, mik legyenek ezek. Fontos a gyerek saját szándéka, motivációja és elkötelezettsége, ha ezt támogatja a szülő, akkor nagyon nem tévedhet. Egy kis angol beleférhet még, persze, de sok függ attól, milyen formában, milyen életkorban, milyen gyereknek. Elsősorban iskolás korban, bár érdemes először az iskola nyújtotta lehetőségeket, tanórákat megnézni, hátha az is elég. Ha gyermekünk lemarad, akkor felzárkóztatás miatt, ha pedig különös nyelvi tehetség, akkor a fejlődése miatt lehet indokolt a külön foglalkozás. Lényeg itt is, hogy a gyermek szívesen vegyen részt ezeken, kialakuljon a saját bevonódottsága, elkötelezettsége, mert csak akkor lesz eredményes a különóra. Erőltetni semmiképpen sem kell, vonzóvá tenni azonban sok mindennel lehet…

bezár

TÁPLÁLKOZÁSI PROBLÉMÁK, EVÉSZAVAROK, VÁLOGATÓS GYERMEK

Kedves Bernadett!

Az óvodában vettem részt előadásodon. Arra lennék kíváncsi, az, hogy az óvodában a kisfiam alig eszik (kenyeret, rizst csupán) és otthon is nagyon válogatós, lelki eredetű probléma lehet? Alapvetően nyugodt természetű. Köszönettel Eszter

Kedves Eszter!
Köszönöm bizalmad, örülök, hogy írtál.
Ennek, amit leírtál, több oka is lehet. Az evési probléma, mint például a válogatósság, nagyon sok kisgyermeknél előfordul, lehet csak átmeneti nehézség, hiszen ilyenkor  

tovább olvasok

folyamatosan változnak a dolgok, a fejlődésben lévő szervezetnek mindig másra lehet szüksége, ezért lehetnek ilyen válogatós időszakok, amik természetesek ebben az életkorban. Ha azonban régóta fennáll, és ha otthon is és az intézményben is, akkor valószínűleg van lelki háttere, amit érdemes felderíteni, minél előbb, annál jobb. Mert gondolom, anyaként aggódsz emiatt, és kisfiadnak sem lehet jó, ha éhezteti magát, és nem jut minden fontos táplálékhoz. Hiszen a táplálkozás örömforrás kellene, hogy legyen. Ráadásul a táplálék szimbolizálhatja a lelki táplálékot (a magyaros vendégszeretet is azt fejezi ki, hogy szeretem vagy kedvelem azt a vendéget, akit minden jóval megkínálok, az anyai táplálást is a szeretettel, gondoskodással táplálom mintájára adja az édesanya, és fogadja a gyermek), a táplálkozás, étkezések pedig sokszor a kapcsolati csatározások színtereivé válnak.
Sokszor ez a lehetősége, eszköze a gyereknek, hogy kifejezze, valami nincs rendben vele, nem érzi jól magát, valamit nem tud elfogadni, ezért visszautasítja a táplálékot, mert ebben ő tud irányítani, és tudja, hogy milyen nagy hatással van ez a "lázadása", tette a szülőkre. Nem tudja még szavakkal kifejezni, mit is hiányol, ezért fejezi ki a biológiai működések nyelvén (ez kiskorban szintén igen gyakori). Ha visszafogott, nyugodt természetű, lehet, hogy sok rossz érzését visszafojtja, ezért fejezi ki ilyen módon, a táplálék elutasításával. Ami azért eléggé látványos és hatásos módszer, mert megijednek tőle a szülők, a nevelők, de lényeg, hogy ő tartja kontroll alatt az életének és a testi működésének ezt a területét.
Meg kellene alaposabban nézni, miért van erre szüksége.

Lehet már régóta kialakult rossz szokások láncolata, illetve, hogy nemigen tudjátok ezt ti szülők kezelni, vagy nem a legjobb módszereket alkalmazzátok, akkor ehhez kellene segítséget kérni, hogy ti mit és hogyan tegyetek az étkezés terén, hogy ez a gond megváltozzon.
Remélem, kielégítő választ adtam, de nyugodtan kérdezz még. 🙂
Ajánlok addig is egy kis olvasnivalót, praktikus tanácsokkal (érdemes lenne könyvtárból kikölcsönözni, ha megvan): Anette Kast-Zahn - Hartmut Morgenroth: Táplálkozási kalauz gyermekeknek. A helyes étkezés játékszabályai. Móra Könyvkiadó,Bp., 2016.
Üdvözlettel: Bernadett

Kedves Bernadett!
Köszönöm gyors válaszod.
Másfél éve született meg a Kishúga és ezzel egy időben kezdtünk el építkezni is. Ez az időszak nyilván nehéz mindenki számára. Igyekeztünk így is sok időt tölteni együtt, férjem is figyel erre nagyon, de persze volt, hogy ez nem sikerült. Testvérével sokat ölelik, puszilják egymást, úgy látom, jó a kapcsolatuk. Mi is férjemmel (a sok stressz ellenére) boldog párkapcsolatban élünk, szerencsére. 🙂 Egy hónapja beköltöztünk, így bízunk benne még több idő és türelem jut nekik és ezzel Zoli étkezési gondjai is talán megoldódnak! Ha mégsem, mindenképpen jelentkezem! Köszönöm az ajánlott könyvet, el fogom olvasni!
Köszönettel: Eszter

Kedves Eszter,
nos, akkor meg is találtuk a lelki háttereket, ez azért rengeteg újdonság egy gyereknek így egyszerre, és ráadásul mindegyik óriási változás, és nyilván sok stressz is kíséri, úgyhogy nem csoda, ha őt is megviseli. Nyilván ott van a testvérféltékenység feszültsége is, még akkor is, ha ő ezt nem mutatja ki, hanem próbál barátságos lenni, hiszen tudja, hogy ennek örültök. Gondoljátok át, mi lehet, ami konkrétabban feszíti őt, lehessen kimondani, vagy esetleg eljátszani (babákkal, bábokkal?), ne menjen felé túl sok elvárás, mert még ő is kicsi. 🙂 De az jó, hogy túl vagytok a nehezén, találjatok időt a játékos együttlétekre, úgy, hogy vele külön is töltsön időt apa is, anya is, akkor is, ha az csak pár perc. Érezze, mennyire fontos ő nektek. 🙂
Remélem, minden szépen jól alakul majd,
üdvözlettel, Bernadett

bezár

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .