Nyugtalanság, hiperaktivitás, bánat, feszültség
Gyermeki tekintetek – a zaklatott szemektől a tiszta szemekig
Nem tudom, mennyire szoktátok figyelni a gyermekek tekintetét. A sajátotokét is akár, meg azokét, akikkel valami probléma van, például nem tudnak jól figyelni, nyughatatlanok, fegyelmezetlenek, veszekedősek vagy verekedősek. Könnyen ítél a környezet: figyelemzavar.
Saját munkámban mostanában több gyermek esetében is megfigyeltem a kezdeti zavaros, zaklatott, űzött, nehezen megfogható, bánatos vagy mindenfelé cikázó tekinteteket. A gyermek mintha nem tudna a jelenben lenni, a jelen örömeit élvezni, azokra koncentrálni. Nem képes figyelni az „itt és most”-ra, például arra, mit is kér tőle anya vagy az óvónéni, tanító néni, nem is néz a szemükbe, mintha nem is hallaná, amit mondanak. Le van foglalva talán mással, valamilyen belső kérdések, feszültségek nyomhatják…például, hogy miért nem figyelnek rájuk igazán a felnőttek? Miért is nem akarják megfejteni a zavart tekintetek üzenetét, a zavart, szórt, kapkodó figyelmet?
Tapasztaltatok-e ilyet, figyeltétek-e már a gyerekek szemét?
Sok mindent kiolvashatunk belőle. Ezek a gyerekek, akiket magam is láttam, és az elején azon gondolkodtam, vajon mi is lehet a baj (a szokásos címkék: hiperaktivitás, figyelemzavar, magatartászavar, vagy más), mert annyira aggasztóak voltak kezdetben a panaszok és a tünetek. A gyerekek nem tudtak megállni szinte egy pillanatra sem, nem voltak képesek elmélyült játékra, folyton monitorozták a szemükkel, fülükkel a környezetüket, mintha minden pillanatban valamilyen veszélyre készülnének, valami bajtól tartanának. Nem lehetett nyugodtan, kedvesen kommunikálni velük, provokáltak, vagy éppen, nem figyeltek, szétszórtak, zaklatottak, néha dühösek, frusztráltak voltak.
Javuló szülő-gyermek kapcsolatok, tisztuló tekintetek, koncentrált figyelem
Amikor azonban elkezdtünk dolgozni a szülőkkel az egész család problémáinak feltárásán, megértésén és főleg a változtatások bevezetésén, nem sokkal ezután láttam meg a gyermekek tisztuló tekintetét, a zaklatottság eltűnését, a „jelenben levés” képességét. A „figyelemzavar” eltűnt, mintha nem is lett volna. Egy anyuka ezt maga is felfedezte, és mutatta az „ilyen volt”, „ilyen lett” fényképeket a gyermek fotóalbumából, hogy nézzem meg, mennyire más a gyermek tekintetet. Bámulatos volt a különbség. Talán a gyermek már tudja, figyelnek rá, fontosnak érzi magát.
Nem vagyok jól, segíts!
Szóval, a tekintet. Belenéztek a gyermekeitek szemébe? Mit láttok benne? Mit üzen nektek ez a szempár? Nekem valami olyasmit, hogy „nem vagyok jól”, nem tudok nyugodtan itt lenni, veled lenni, mert bánt, nyomaszt valami, félek, nyugtalan vagyok valami miatt, csak nem tudom elmondani…