Figyelemzavar?

 

Nyugtalanság, hiperaktivitás, bánat, feszültség

Gyermeki tekintetek – a zaklatott szemektől a tiszta szemekig
Nem tudom, mennyire szoktátok figyelni a gyermekek tekintetét. A sajátotokét is akár, meg azokét, akikkel valami probléma van, például nem tudnak jól figyelni, nyughatatlanok, fegyelmezetlenek, veszekedősek vagy verekedősek. Könnyen ítél a környezet: figyelemzavar.
Saját munkámban mostanában több gyermek esetében is megfigyeltem a kezdeti zavaros, zaklatott, űzött, nehezen megfogható, bánatos vagy mindenfelé cikázó tekinteteket. A gyermek mintha nem tudna a jelenben lenni, a jelen örömeit élvezni, azokra koncentrálni. Nem képes figyelni az „itt és most”-ra, például arra, mit is kér tőle anya vagy az óvónéni, tanító néni, nem is néz a szemükbe, mintha nem is hallaná, amit mondanak. Le van foglalva talán mással, valamilyen belső kérdések, feszültségek nyomhatják…például, hogy miért nem figyelnek rájuk igazán a felnőttek? Miért is nem akarják megfejteni a zavart tekintetek üzenetét, a zavart, szórt, kapkodó figyelmet?

Tapasztaltatok-e ilyet, figyeltétek-e már a gyerekek szemét?

Sok mindent kiolvashatunk belőle. Ezek a gyerekek, akiket magam is láttam, és az elején azon gondolkodtam, vajon mi is lehet a baj (a szokásos címkék: hiperaktivitás, figyelemzavar, magatartászavar, vagy más), mert annyira aggasztóak voltak kezdetben a panaszok és a tünetek. A gyerekek nem tudtak megállni szinte egy pillanatra sem, nem voltak képesek elmélyült játékra, folyton monitorozták a szemükkel, fülükkel a környezetüket, mintha minden pillanatban valamilyen veszélyre készülnének, valami bajtól tartanának. Nem lehetett nyugodtan, kedvesen kommunikálni velük, provokáltak, vagy éppen, nem figyeltek, szétszórtak, zaklatottak, néha dühösek, frusztráltak voltak.

Javuló szülő-gyermek kapcsolatok, tisztuló tekintetek, koncentrált figyelem

Amikor azonban elkezdtünk dolgozni a szülőkkel az egész család problémáinak feltárásán, megértésén és főleg a változtatások bevezetésén, nem sokkal ezután láttam meg a gyermekek tisztuló tekintetét, a zaklatottság eltűnését, a „jelenben levés” képességét. A „figyelemzavar” eltűnt, mintha nem is lett volna. Egy anyuka ezt maga is felfedezte, és mutatta az “ilyen volt”, “ilyen lett” fényképeket a gyermek fotóalbumából, hogy nézzem meg, mennyire más a gyermek tekintetet. Bámulatos volt a különbség. Talán a gyermek már tudja, figyelnek rá, fontosnak érzi magát.

Nem vagyok jól, segíts!

Szóval, a tekintet. Belenéztek a gyermekeitek szemébe? Mit láttok benne? Mit üzen nektek ez a szempár? Nekem valami olyasmit, hogy „nem vagyok jól”, nem tudok nyugodtan itt lenni, veled lenni, mert bánt, nyomaszt valami, félek, nyugtalan vagyok valami miatt, csak nem tudom elmondani…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.