A válás következményei a gyermek lelkivilágában

 

A válás következményei:

 

válás hatása gyermekre
  •  gyermeki nyugtalanság – súlyos konkrét kérdések feszítik a gyermeket, melyekre válaszokat kell
    adni:
    o viszont látom-e még valaha apát/anyát?
    o hol fogunk lakni?
    o hová költözik apa?
    o mi lesz szegény apával egyedül?
    o megtalálom-e majd apát/anyát, ha még a villamoson/buszon se tudok egyedül utazni?
    o mi lesz a barátaimmal, az állatkáimmal, ha máshová költözünk?
    o mit mondok az oviban, ha többé nem jön értem anya/apa?
    o láthatom-e még a nagypapát?
    o …

 

  •  bűntudat – ki a hibás? A gyerek önmagának tulajdonítja a szülők válásáért a felelősséget. (Ennek a
    bűntudatnak az elhárítása lehet a harag.) Minden életkorban valószínű. Úgy érezheti a gyermek, hogy
    szülei miatta váltak el, az ő rosszasága, lustasága, szófogadatlansága stb. miatt. Magára haragította az
    egyik szülőt, aki ezért büntetésből elhagyta a családot. Annál erősebb, minél központibb helye, szerepe
    volt a gyermeknek. Pszichopatológia, viselkedészavar mögött gyakori ez a bűntudat, ennek oldása a
    szakember elsődleges feladata. A bűntudat szorongást kelt. Mivel sok szülői vita a gyereknevelés körül
    forgott, ez ad reális alapot a gyermek bűntudatának.

 

  •  nárcisztikus sérelem – az az érzés, sérelem, hogy őt ott lehetett hagyni. Az „idegen” gyerek, közös
    gyerek ezt még fokozza. Lezárult-e a gyászfolyamat? El tudja-e fogadni a gyermek, hogy az nincs már,
    ami volt?

 

Egyszülős családok, patchwork családok, poliamoria. Mostohák, pótszülők, féltestvérek.

Mari sehol nem érezte magát igazából otthon, és sehol nem ő volt az első. Anyja egy nős, kétgyermekes
férfival volt nyitott kapcsolatban, de a férfi csak a közös gyerekkel szeretett lenni. Anya is elmondja, hogy
ő és a kicsi együtt lélegeznek, hasonlítanak egymásra, Marival nehezen találja a hangot. A közös játék
megfigyelésén gyermekével távolságtartónak, hidegnek, irányítónak és kritikusnak látom, valódi kapcsolat alig van, erre a kislány csak áhítozik. Apjánál is háttérbe szorul, mert apja élettársa féltékenységgel tekint rá, és rávetíti Mari anyjának jellemzőit, jelenlétét, ezért sokszor elutasító, agresszív a gyerekkel. Rivalizációk a féltestvérrel. A kislány apával inkább csak kettesben szeret lenni, de erre ritkán kerül sor. Rendkívül szorongó, figyelme teljesen széteső, időnként szinte kivonul a világból, nincs teljesen jelen. Számomra is nehezen megközelíthető a játékterápiás órákon. Magára hagyatottnak, magányosnak, kirekesztettnek érezheti magát. Mivel érzéseit nem mutatja, mindkét szülő abban a hiszemben van, hogy Mari jól érzi magát otthon és apjánál is, és szereti kis(fél)testvéreit. 

  • az anya elhagyhatatlan – a szülő a gyerekkel való együttlétben látja a megoldást, belekapaszkodik a
    gyerekbe, és ő lesz az oxigénes palack, ez nagyon megterheli a gyereket.
  • parentifikált (szülősített) gyermek – emögött egy szülői dráma húzódik meg, meg kell tudni, milyen
    szükségletet elégít ki a gyermek, és azt feltárni a szülővel közös munkában.

A parentifikált gyermek szülői feladatokat kap, például testvérei vagy a nagyszülők gondozása, beteg szülő
öltöztetése, ápolása, főzés, vagy érzelmi gondoskodás. Néha az ilyen határátlépés egy átfogóbb családi
problémának a része is lehet (például a szülők kötődési zavarai esetén). A szülői szerepek betöltése a
gyerek én-azonosságának részévé válhat, és ha a gyerek úgy határozza meg önmagát, mint kis szülő, ez
talán élethossziglan is jellemzőjévé válik: „Én vagyok az, aki másokról gondoskodik”. Látható tehát, hogy
majd a felnőtt párkapcsolataiban is hasonló szerepmintát fog követni. A gondoskodás megtanulása fontos
része a családi életnek, ha azonban ezzel a feladattal túlterhelődik a gyerek, egyéb képességei nem
fejlődnek megfelelően, nem a saját gyerek életét éli, akkor ez a gondoskodó szerep káros a számára, ezért
kell erre nagyon odafigyelni.

válás következményei gyermek lelkivilágára
  • bizalmatlanság a kapcsolatokat illetően – ha most apa elköltözött, akkor anya mikor megy el? lesz-e
    még nagymamája, nagypapája? Súlyos későbbi hatásai lehet minden kapcsolatára a bizalomvesztés.
  • a „hamis szelf” felerősödik – maga a szelf (én) is gyengül: akinek rossz anyja/apja van, az rossz
    ha eddig is volt hamis szelf, még jobban megerősödik. A lojalitáskonfliktus miatt megtanulja, kivel
    hogyan kell viselkednie, így sohasem lehet őszinte, spontán a viselkedésében, sohasem lehet önmaga.
  • omnipotencia (mindenhatóság) megjelenhet mint veszély – a szülők jóvátételt próbálnak adni a nagy
    gyereknek, akit a nárcisztikus sérülés ért, ettől felduzzad a gyerek önbizalma, elkezdhet mindent ő
    irányítani, uralni, azt hinni, hogy mindenre képes, körülötte forog a világ.
  • harag – a szeretet és a szeretetérzés elvesztéséért érzett csalódás és arra való vágyakozás
  • fenyegetettség érzése megjelenik: elveszíti a szüleit, ha nem alkalmazkodik az érzelmi elvárásokhoz,
    viszonyulásokhoz (Nóri példája), engedelmesebbekké válnak a gyerekek
  •  titkok, hasítás megjelenése – a gyerek nem meséli el, mi történt a másik szülőnél. A szülő
    kirekesztettnek érzi magát, ezért haragos lesz. A gyerek érzékeli ezt, ezért nem mindent mond el,
    hasítás lesz. Megtapasztalja, hogy a szülők közt irigység, rivalizáció, harag van. Az egyik szülő nem
    tudja, hová megy a gyerek, ezért legyen reális képe a szülőnek. A természetes kíváncsiság gátolva van,
    a spontán, nyitott kommunikáció sérül.
  • a másik fél hiányzik a gyereknek, és a másik félnél jól érzi magát a gyermek. Ezt el kell tudni fogadni
    a szülőknek. Látnia kell a gyereknek, hogy a két szülő megbecsüli egymást. A gyermeknek alap
    szükséglete a tükrözés és az idealizáció.
  • szerepcsere – a gyermek vigasztalja, bátorítja az elkeseredett szülőt
  •  fegyelmezetlenség – gyakori, hogy az anyák a fiúkkal szigorúbbak, több büntető-kényszerítő eszközt
    alkalmaznak
  • a szülői projekciók (kivetítések) gyarapodhatnak – na, te is olyan vagy, mint apád!
    Kiköpött anyád vagy!A másik szülő elidegenítése – a gyermek pszichológiai manipulációja. Programozott agymosás. Miért ne csináljuk?

    A szülői elidegenítés (parental alienation, rövidítve: PA) a gyermek pszichológiai manipulációjának
    folyamata és eredménye. A szülő és/vagy más családtagok felé indokolatlan félelem, tiszteletlenség vagy
    ellenségeskedés kialakulásához vezet. A jelenség a gyermek és az elutasított családtag ellen irányuló
    pszichológiai abúzus – lelki bántalmazás – egy jellegzetes formája. Majdnem kizárólag a házastársak
    különélése, illetve válás esetén fordul elő, különösképp azokban az esetekben, ahol jogi lépésekre is sor
    került. Ennek fő oka általában az, hogy az egyik szülő ki akarja zárni a másik szülőt a gyermek életéből, de más családtagok, barátok, illetve a családdal kapcsolatban álló szakemberek (gyermekvédelmi dolgozók, pszichológusok, ügyvédek, bírók) is hozzájárulhatnak ehhez. A folyamat végül oda vezet, hogy a gyermek hosszú távon, sőt általában teljesen elidegenedik a szülőtől, illetve más családtagtól, amit különösen negatív gyermekkori élményként él meg, mely következtében magatartásbeli, kognitív, érzelmi és pszichológiai szimptómák alakulnak ki az érintett gyermekben.

Az elidegenedés okai két nagyobb kategóriába sorolhatók:

  •  valós elidegenedés: a szülő ártalmas vagy sértegető viselkedése a gyermek elidegenedéséhez vezet;
  •  kóros elidegenítés: az elidegenedés a gyermek családi viszonyainak kóros következménye, vagyis nem
    az elidegenített szülő viselkedésére adott racionális válasz. Ebben az esetben a gondozó szülő (és/vagy
    a környezete) direkt vagy indirekt elidegenítő magatartásának eredményeképpen a gyermek azonosul
    ezzel a mintával és sajátjaként adja elő.

A valós elidegenedést meg kell különböztetni a kóros elidegenítés jelenségétől. Az előbbi jelenség során
egy gyermek érthető módon elutasít egy bántalmazó szülőt, míg az utóbbi esetben pszichológiai
szempontból ártalmas és alaptalan jelenségről van szó.

Gyermekvédelmi történet, az anya érzelmi (és esetenkénti fizikai) bántalmazása miatt. A lány erősen
azonosít anyjával, lojális vele, ezért csak támogató terápia lehetséges. „Szadomazochista” kapcsolat,
kölcsönös adok-kapok, erős indulatok, hisztik, összecsapások. Anya rejtett elutasítása a háttérben, mert a lány „apja vére”, apja családjának vonala, nem képes elfogadni a külső tulajdonságait, melyek annyira különböznek az övéitől. Inkább testvérét szereti, de nem engedi el Dórit sem, sajátos, kölcsönösen kórosan függő viszonyba kerülnek egymástól, melyből az apa megerősödése ad némi kiutat. Mivel az anya pszichiátriai problémák miatt kezelésre szorul, nem lehet őt elérni a szülőkonzultáció, és a kapcsolati változtatások számára, a gyermektől még a terápiát is elveszi, a gyermek apját folyamatosan igyekszik befeketíteni, elidegeníteni. Szerencsére apával jól lehet együttműködni a szülőkonzultáció során, ő megerősödik, kiáll magáért és a gyermek érdekeiért, és felelős szülője tud lenni a gyermeknek, ez pedig megmentheti a gyermeket hosszú távon érzelmi kapcsolati szempontból, és enyhítheti sérüléseit. 

 

Hogyan reagált a gyerek a válásra? Fontos erre rákérdeznie a terapeutának, sokszor boldogan mondják a szülők, hogy jól fogadta a gyerek, nem látszik rajta semmi, minden megy tovább a maga útján, nem rázta meg a gyereket a válás, jól kezeli a helyzetet, jól alkalmazkodik. DE! Ha nincs jelzés, az természetellenes! A túlzott alkalmazkodás nagyon nem jó, mert akkor nagyon sok a hárítás, elfojtás, kényszerű alkalmazkodás, önfeladás. Sokszor a szülő mondja, hogy ó, nem is változott tkp. semmi, mivel apa eddig se volt sokat itthon, a gyerek észre se veszi, hogy elköltözik.

Anyával vagy apával? Szülői felügyelet, láthatás, gyermekelhelyezés, kapcsolattartás. Egy
hét itt, egy hét ott? Mi a gyermek érdeke?

Nincsenek általános válaszok, nincs EGY RECEPT A JÓ MEGOLDÁSRA, minden megoldás megkeresése
egyéni, egyedi kell, hogy legyen. A rendezvényen a résztvevők által felmerült kérdés, illetve hiedelem volt,
hogy az egy hét itt, egy hét ott megoldás a lehető legtökéletesebb, mert akkor mindkét szülő érdeke
egyenlően érvényesül, és mindkét szülőjéből egyformán kap a gyermek. Erre azt kell, hogy mondjam, hogy
igen, szülői oldalról ez meglehetősen demokratikusnak tűnik, és a szülői szükségleteket ki is elégíti. De
mégsem jó megoldás, mert elveszi a gyermektől az otthonát. Egy otthona van mindenkinek, ahol otthon
érzi magát, ahol biztonságban érzi magát, ez alapszükséglet is. Két otthona sajnos, nem lehet, mert akkor
egy igazi otthona sincs. Az állandó vándorlás, és a gyakori elszakadás-élmények, újból és újból új
körülményeknek való megfelelés, alkalmazkodás nagyon megterhelő lehet. Tökéletes megoldás a gyermek
elhelyezésére nincs, egyetlen tuti recept nem létezik sajnos, mindenhol az egyéni sajátosságok alapján kell
kitalálni azt a megoldást, ami a lehető legkevesebb sérüléssel, fájdalommal jár, de fontos szem előtt tartani
a gyermek alapvető szükségleteit, vágyait, és ezekhez igazítani a végleges megoldást, melyben a
rugalmasság fontos tényező lehet. Legyen egy alapvető „biztos bázis” valamelyik szülőnél, ahonnan
kimozdulva a másik szülőnél is otthonosan érezheti magát, mert van saját szobája, vagy saját önálló sarok,
ágy, asztal, bútorok, amiket magáénak érezhet, ami állandóságot jelent, ahol a saját megszokott vagy
kedvenc holmijai is ott lehetnek. Jó, ha nincs kényszer, és túl merev követelés, ha meri a szülő kicsit a
gyerekre is bízni, mikor mennyit, hol szeretne lenni éppen.

 

A három részes cikksorozat korábbi részeit elolvasva megismerhetik a válást a gyermek szemszögéből, illetve a  válás hatásait a gyermekekre különböző életkorokban, a következő részben pedig megismerhetik, hogy mit tehetnek, és  mit nem ajánlatos tenni szülőként.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .