S. BEA
Először nagyon nehéz volt szembenézni azzal, hogy a gyermekem bajban van, nehéz volt elfogadni, hogy segítséget kell kérnünk. De már az elejétől fogva megnyugtatott Bernadett alapossága, mindenre kiterjedő figyelme, szemmel látható profizmusa, és a szeretet és elfogadás, amellyel felénk fordult. Pozitív visszajelzéseiből megtudtam azt is, hogy

tovább olvasok

attól, hogy problémáink vannak, még jó anya vagyok, a gyermekem pedig jó gyerek...
A gyermekem bizalmát Bernadett hamar elnyerte, s a kezdeti kisebb zökkenők után a fiam is örömmel várta a találkozókat. A konkrét, hosszú idő óta fennálló tünetek, amelyek miatt Bernadetthez fordultunk, 3 hónapon belül megszűntek. A Bernadettel való közös munka során nagyon sok segítséget kaptunk ahhoz, hogy az életünket más minőségben tudjuk folytatni. Bea.

bezár


M.SÁNDOR ÉS W. TÍMEA

...És ott ülsz előtte, a méltóságos távolságot tartó ismeretlen ismerős előtt. Egyszer csak a kertbe nyitok. A látványt elsőre talán magad sem érted. A pázsiton lépdeltek, lábad alatt itt-ott gondosan hantolt régi titkok, gyermeked kezében játékok. A terápia énekes madár, a gát, mi évek óta épült legbelül, lassan ellehetetlenül. Egy ismeretlen ismerőssel kézen fogva jársz, ki mégis bizalmi társ, jó barát. A zuhatag felett a függőhídon is átvezet, érzi, tudja ezt szintén gyermeked, ki szülőt nevel. Biztonság. Gyermeked elviselhetetlenné vált terhe, mely

tovább olvasok

benne, benned, vagy mindkettőtökben falat vert, játszi könnyedséggel omlik le: az ismeretlen ismerős, e határozott segítő, egy-egy kedves mondatától, magabiztos attitűdjétől kezessé lesz gyermeked. Közös munka, iránymutatás, pont ott, akkor és annyi, amennyi épp kell. Nem érted, figyelsz, feltör valami tudatalatti emléked. Segítőtök odafigyeléssel, pontosan és egyszerűséggel hat. Az efféle egyszerűség mögött egyedülálló életút, tapasztalat, teljesítmény, talentum van. 'Gyökérkezelés' holisztikus látásmóddal. A lehető legőszintébben, tiszteletteljesen. Észrevétlenül transzformálja a terápiát gyermekivé, azzá emelve, ami: játékossá, transzcendenssé, megismételhetetlenné.

Fejedelmi attitűd. Bizonyítéka annak, hogy igenis, mégsem egyenlő mindenki mindenkivel - szakmailag. Hogy igenis létezik autoritás. Földön túli előjogokból (tehetség) fakadó, egyéniségből és teljesítményből születő. Olyan, amely előtt nem lehet nem meghajolni. Amely ha eltűnik, ha nincs többé, a helyén nem lesz semmi a titkos kertben.

A támaszt, a kulcsokat, az életre szóló segítséget:
Köszönjük Bernadett!

T. és S.

bezár


K. BEÁTA (szakszolgálat)
„Kedves Bernadett!
Köszönöm szépen, hogy időt szánt ránk!
Az Ön véleménye volt számomra a mérvadó, mióta ismerem.
Sajnálom, hogy az utolsó fejlesztés megcsúszott az én hibámból kifolyólag és így meg sem tudtuk köszönni mindazt, amit értünk tett.
Szeretném elmondani, hogy nagyon tisztelem Önt és bár Botim még nem tudja elmondani, de Ő is nagyon megszerette Önt. 🙂
Ezt éreztem is az első perctől kezdve, de igazán akkor tudatosodott bennem,

tovább olvasok

amikor mentünk a pszichiáterhez vizsgálatra és Boti szeretett volna bemenni Önhöz. Amikor rájött, hogy nem Önhöz megyünk, keservesen sírt.
Szeretném megköszönni azt is, hogy sosem éreztette velem azt, hogy Ön mennyivel tanultabb és mennyivel többet elért az életben.
Még csak azt sem éreztem a közelében, hogy egy szakemberrel szemben állunk. Azt éreztem, hogy egy másik anya próbál nekünk segíteni és ezt nagyon köszönöm!!!
Minden percben azt éreztem, hogy sugárzik Önből a szeretet és megértés.
Nem tudom, hogy mennyire könnyű az élete, de nagyon sok élettapasztalat miatt szokott ilyen lenni emberek hozzáállása és amennyire tapasztaltam, ez eléggé ritka.
A bölcsitől nem volt nagyon nehéz megválnunk, talán az miatt fájdalmas csak, hogy lezárult egy időszak, hogy amíg oda járt Boti, kicsit tovább hihettem, hogy semmi baj nincs vele... ( Persze nem áltattam magam, tudtam, hogy bajok vannak. )
Volt ott egy kisgyermekgondozó, aki sírva köszönt el Botitól, aki nem felejtette el a születésnapját, aki minden egyes rajzot eltett nekem, aki nem éreztette vele, hogy Ő más. A bölcsiben készült képek mindegyikén azt látom, hogy Boti az ölében ül, fogja a kezét, és amikor mentem érte a bölcsibe, Flóra néni mindig szeretettel fordult felé. Simogatta a kis fejét, puszikat adott neki. Utolsó nap közös képet is csinált Botival, de ez csak rá 2 napra derült ki, amikor átküldte nekem. Felajánlotta, hogy bármiben tud segíteni, akár beszélgetni szeretnénk, akár Botira kell vigyázni, forduljunk hozzá.
Ezt azért írtam le, mert azt érzem, kegyes hozzánk az Isten.
Mindenhol szerencsénk van megismerni egy igazán jó EMBERT.
Köszönöm, hogy ismerhetjük, és nagyon szépen köszönünk mindent, amit értünk tett!!!
Mielőbbi jobbulást kívánok Önnek és további sok sikert a szakmájában.
Sok kicsi gyermekszívet fog még kinyitni és az arcocskákra sok mosolyt fog csalni. 🙂
Szeretettel: Boti és Bea”

bezár


Sz. Mónika
Kedves Bernadett!
Szeretnénk megköszönni a sok-sok segítséget, figyelme(ssége)t, kedvességet, szeretetet, biztatást és odaadást kisfiunk terápiájában. Mély hálával és szeretettel gondolunk rád: Sz. Mónika és András

Kedves Bernadett!
Remélem jól telt a nyarad és időközben megérett Benned a döntés is a munkát illetően. Gyakran gondolok Rád...sokszor

tovább olvasok

 eszembe jutnak a megerősítéseid, biztató szavaid, melyekért a mai napig is hálás vagyok; ill. az a meleg, otthonos légkör és szerető figyelem, mellyel Levit-minket körbevettél. Nagyon sokat segítettél nekünk akkor, s közvetve most - nagyon köszönjük! 🙂 Köszönöm, hogy megoszthattam Veled az élményeinket és hogy tavaly annyi mindenben felkészítettél minket erre az új helyzetre! Szeretettel gondolunk Rád! Móni és Levi 

bezár


B.ANITA ÉS B.GYULA

A kezdeti időkben, amikor feltűnt, majd lassan tudatosult, hogy kisfiúnk viselkedése eltér az átlagtól, nem gondoltuk, hogy mindez mekkora befolyással bír majd az életünkre. Pici korától másként közelítette meg a gyerekeket s felnőtteket egyaránt. Sokszor agresszívnek tűnt, és ahogy öntudatára ébredt, látszólag érthetetlen dühkitörései is lettek, majd idővel mindezeket fűszerezte nem egy, furcsának tűnő magatartásbeli megnyilvánulása.
A közösségbe kerülésekor, mind a bölcsődében, mind az óvodában,

tovább olvasok

a pedagógusok tehetetlennek bizonyultak a fiúnk által állított nehéz helyzetek kezelésénél. Igaz, hogy az óvodai éveit integrált óvodában kezdte meg, ahol elvileg a „másság” elfogadott és segítik a nehézségekkel küzdő gyerekeket, a pedagógusok eszköztára (akár emberileg, akár szakmailag) szűkösnek bizonyult ahhoz, hogy gyermekünk kiegyensúlyozott hétköznapokat élhessen a csoportján belül. Rendbontónak minősített viselkedésével kezdetét vette a kálváriánk.
A pedagógusoktól áradó mindennapos panasz, a fiúnkon látott nagyfokú szomorúság és kedvtelenség, a kirekesztettség érzése, és a kudarcélmények halmozása abszolút negatív hatást gyakorolt mind az Ő közösségi életére, mind pedig a családi életünkre.
A pedagógusok az autizmustól a hiperaktivitáson át a súlyos figyelemzavarig, mindenfélét „diagnosztizáltak” nála, és ennek megfelelő tanácsokat is adtak. Megijedtünk. Mielőbbi segítséget remélve, mentünk szakembertől szakemberig. Szerettük volna, hogyha fény derül arra, hogy mi okozza mindezeket a problémákat gyermekünknél. A sok-sok orvosi vizsgálat, szakvélemény segítségével lassan megismertük az ok-okozati viszonyokat, miszerint gyermekünk kisfokú hallásvesztéssel született, ami kommunikációs eszköztárának sérüléséhez vezetett, s a megkésett beszédfejlődése, az expresszív beszédzavara, az önmaga meg nem értettetése másokkal, olyan mértékű frusztrációt, feszültséget okoz(ott) Nála, mely az Ő esetében, viselkedészavarhoz vezet(ett). Nehezített rajta mindaz a traumasorozat, melyet a kicsi kortól (másfél éves korától) elhúzódó krónikus középfülgyulladások miatti orvoslátogatások, műtétek okoztak, továbbá az olyan nem hétköznapi, sorsfordító történések, mint például a testvérszületések vagy szülője nélkülözése, akár kórházi tartózkodás, akár munkahelyi elfoglaltság miatt. Mi, a közvetlen környezete, szülei, nagyszülei, igyekeztünk megtenni mindent annak érdekében, hogy oldódni tudjon, hogy az a düh, ami belészorult, ne agresszívnek tűnő, mások ellen irányuló megnyilvánulásokban törjön elő belőle. Azonban a magatartására vonatkozó indokaink, magyarázkodásunk a környezetünknek, nem járt túl sok sikerrel. Igyekeztünk megértetni, hogy melyik tette, miért történhet, hogy mindezt nem akarattal csinálja, hogy az egész egyfajta önvédelem, begubódzás. Tisztában voltunk azzal, hogy az átlagtól eltérő nagyobb türelemre és több figyelemre, ugyanakkor nagyon határozott és következetes nevelésre van szüksége annak érdekében, hogy jobban érezze magát gyermekünk, és egyben a környezete is jobban tolerálja Őt. Szerettük volna, hogy megismerjék kisfiúnk kedvességét, nagyszerű humorát, figyelmességét és segítőkészségét. Azonban, míg a közvetlen környezetünk elfogadónak és segítőkésznek bizonyult, közösségi színtéren elbukni látszódtunk.
Éveken keresztül, szinte észrevétlenül kúszott be csodálatos otthonunkba a letargia.
Ezen a mélyponton hozott össze az élet bennünket Bernadettel. A segítségével sikerült felismernünk azt, hogy míg mi, szülők el voltunk foglalva azzal, hogy kiderítsük, van-e valami „komolyabb” indok gyermekünk viselkedészavara mögött, amíg a pedagógusi ráhatások következtében megjártunk korai fejlesztőt, neurológiát, talán négy pszichológust is, pszichiátriai intézetet és begyűjtöttünk több száz oldal véleményt, mindaddig ahhoz, hogy hogyan lehet fiúnkat ebben a helyzetben megsegíteni, nem kaptunk senkitől sem tanácsot. Csupán türelemre intettek bennünket, és arra, hogy a gyermek idegi érésére apellálva, higgyünk az idő jótékony múlásában. Bernadett rámutatott arra is, hogy egy hasonló élethelyzetben nem csak a gyerekkel, hanem éppúgy a szülőkkel is foglalkozni kell és számukra is segítséget nyújtani. Megdöbbentő volt a felismerés ereje.
Alapos anamnézis-felvételt követően gyermekünkre szabott, egyéni játékterápiával igyekszik közelebb kerülni hozzá és fokozatosan feloldani Őt a traumák alól. Ezzel párhuzamosan, szülői konzultáción veszünk részt, ahol Bernadettel átbeszélhetjük a bennünk felmerülő kérdéseket, a miérteket, félelmeket, a kétségeinket, az élethez való hozzáállásunkra, a családi életünkre, így a gyermeknevelésre is kiható múltbéli történéseket. Nevelési tanácsokat kapunk, magyarázatokat s ez által tisztán látást.
Annyi megpróbáltatás után, végre rátalálni valakire, akitől az ember ilyen mértékű segítőszándékot tapasztal, majdhogynem hihetetlen. A bizalmunkat Bernadettnek el kellett nyernie. A sok csalódást követően, vissza kellett térjen a hitünk. Akarta, akartuk, együtt megcsináltuk. Hálásak vagyunk, s ezért szívből tudjuk ajánlani Őt a hasonló nehézségekkel küzdő családoknak!
B.B. szülei

bezár