RAJZOK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE AZ INTEGRATÍV JÁTÉKDIAGNOSZTIKA ÉS TERÁPIA FOLYAMATÁBAN  

Anya és gyermeke ember-, fészek-, anya-gyermek rajzainak elemzése SSCA módszerrel

- esettanulmány -

 

Dr. Eigner Bernadett PhD, KapcsolatSzerviz magánrendelés (www.kapcsolatszerviz.hu)

[email protected]

 ÖSSZEFOGLALÁS:

Érzelmi-és viselkedészavarokkal küzdő gyermekekkel foglalkozom, saját módszerem, az Integratív Játékdiagnosztika és Játékterápia (IJDT) metodikáját alkalmazva, a szülőkkel szoros együttműködésben.  Játékterápiás munkám során találkoztam az édesanyával, aki gyermeke viselkedés problémái miatt keresett meg. A vizsgálati szakaszban mind az anyával, mind a gyermekkel több rajzot vettem fel. Ezek közül itt az anya és a gyermek emberrajzát, anya-gyermek rajzát, és madárfészekrajzát elemzem, az anya és a gyermek viselkedésének, lelki működésük dinamikájának megértése és a terápia, valamint a szülőkonzultáció tervezése szempontjából. A rajzokat Vass Zoltán Hétlépéses Képelemzési Módszerével (SSCA) elemzem. A komplex mintázatelemzés feltárta az egyes területek és értelmezések közötti összefüggéseket, megmutatta a rajzok esszenciáját, s ezáltal jelentősen hozzájárult az anya és a gyermek viselkedésének, kapcsolati működésének, mozgatórugóinak, a patológiás elemeknek a megértéséhez. Az anya rajzain a visszafogottság, passzivitás, örömtelenség, míg a gyermek rajzain az expanzió, a türelmetlenség, a felfokozott dinamika jelenik meg. A rajzok az anya részéről feltárták az érzelmi elérhetetlenség, távolságtartás, bűntudat jellemzőit. A gyermek felszíni agresszív, destruktív viselkedése mögött szorongásos, feszült, depresszív jellegzetességek tárultak fel, megküzdési próbálkozásairól is sok fontos információt kapunk. A terápiás munkát jól megalapozza ez az elemzés. Esetismertető tanulmányom részletesen bemutatja az egyes lépéseket, a mintázatokat, mely az összefüggések hálójának feltárását segítette. 

 

      COMPARATIVE DRAWING ANALYSIS IN THE PROCESS OF INTEGRATIVE PLAY DIAGNOSTICS AND THERAPY

The analysis of Mother and child, human figure, nest, and mother-child drawings by the SSCA method

- Study, case analysis -

 SUMMARY

 I deal with children struggling with emotional and behavioral disorders, applying my own method, the Integrative Play Diagnostics and Play Therapy (IJDT – English: IPDT) while also cooperating with parents. During my Play Therapy work, I have worked with a mother who turned to me because of her child’s behavioral problems.

In the examination phase of our session, I have asked both mother and child to draw several pictures. From these drawings, I analyzed the human figure, mother-child, and bird nest themes, with a focus on behavior in order to understand their motives and dynamics of the spiritual processes, and to be able to plan the therapy and organize consultations with the parents.

I analyzed the drawings using the Zoltán Vass method, called Seven-Step Configuration Analysis (SSCA).

The complex pattern analysis discovered and revealed the coherence among each of the different fields and their essence. This in turn helped understand the behavior of the subjects, and the main pathological elements of their relationship.  The mother’s drawings showed her as being reserved and passive, demonstrating a joyless behavior, also moderation, remorse, and unavailability. Meanwhile, the child’s drawings showed expansion, impatience and heightened dynamics. Moreover, in the case of the child, my analysis also found hidden anxiety, stress and depression behind the aggressive, destructive facade of his behavior. His drawings also offer meaningful insights into his struggles. My case study thoroughly examines the steps and patterns that enabled the exploration of complex patterns of interdependencies.



ÓVODAI NEVELÉS

 

ÉRZELMI-ÉS VISELKEDÉSZAVAROK, BEILLESZKEDÉSI NEHÉZSÉGEK

MAGATARTÁSZAVAR, FIGYELEMZAVAR?!

 

Most induló rovatomban az óvodás korban előforduló érzelmi-és viselkedészavarokról, beilleszkedési, alkalmazkodási nehézségekről fogok hónapról hónapra írni. A téma aktuális, hiszen egyre több az olyan gyermek, akiknél viselkedési problémák, zavarok jelentkeznek, és egyre korábbi életkorokban. Már a csecsemőknél is megfigyelhető a viselkedésszabályozás zavara, a túlmozgásos, az indulatos, esetenként agresszív magatartás, a bölcsődében ez a társak között fel is erősödhet, az óvodába kerüléskor pedig már eléggé rögzülhetnek ezek a mintázatok, reakciómódok. De még idejében vagyunk ahhoz, hogy szakemberekként felismerjük a viselkedés mozgatórugóit, a mögöttes okokat, környezeti hátteret, és megkezdjük a folyamat visszafordítását, a tünetek kezelését.

Melyek is azok az érzelmi és viselkedési problémák, van-e különbség közöttük és az érzelmi-és viselkedészavarok között?

tovább olvasok


Igen, ha még csak néhány probléma jelentkezik, az lehet átmeneti, valamilyen aktuális történés, stressz, krízis következtében jelentkező érzelmi vagy viselkedéses jelzés, amely azután magától, vagy eseti segítségnyújtástól elmúlik, rendeződik. A zavar esetében már súlyosabb, tartósabb problémákról van szó, amikor hosszabb távon nem tud a szokásos módon megküzdeni a gyermek belső, vagy külső nehézségekkel, s a megküzdésre, védekezésre kialakított (feltűnő) viselkedése már állandósult mintázatot kezd mutatni.

Az érzelmi-és viselkedészavarokat, teljesítményzavarokat mutató gyermekekkel a gyógypedagógián belül a pszichopedagógia foglalkozik, a sajátos nevelési igényű, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségeket mutató, illetve a hátrányos helyzetű gyermekek ellátásainak körében, a köznevelés területén az óvodában, iskolában, valamint a pedagógiai szakszolgálatok korai fejlesztési, nevelési tanácsadási, szakértői bizottsági tevékenységeiben, illetve az egészségügyben, gyermekvédelmi-szociális szférában. (Eigner, 2014)

Az érzelmi-és viselkedészavarok csoportjába tartoznak a következő kórképek (Balázs, Miklósi, 2015):

Ide tartoznak az internalizáló zavarok: gyermekkorban kezdődő emocionális zavarok, hangulatzavarok, dysthymia, depresszió, szorongásos zavarok, kényszer zavarok. Az externalizáló zavarok (beilleszkedési, alkalmazkodási, magatartási zavarok): magatartási zavarok - családi, szocializált/nem szocializált zavarok, nyílt oppozíciós zavar, illetve a hiperkinetikus zavarok - ADHD (figyelemhiányos/hiperaktivitás zavarok). A kevert érzelmi és viselkedési zavarok körében az agresszív, disszociális vagy kihívó magatartás kombinálódik depresszióval, szorongással, ill. más emocionális zavarral. A szocializációs zavarok – mutizmus („hallónémaság”), reaktív kötődési zavarok, tic zavarok (akaratlan kényszermozgások), táplálkozási, alvási, kiválasztási (enuresis - bevizelés, encopresis - beszékelés) zavarok, fejlődési zavarok (mozgás, beszéd).  A személyiség szerveződése atipikus irányokban alakulhat, már óvodás kortól kirajzolódhat a szorongásos, a borderline/antiszociális, illetve a pszichotikus fejlődésirány, melyek később – megfelelő intervenció híján – fiatal felnőttkorban személyiségzavarokká szilárdulhatnak. (Kernberg, 2000) Ebbe a körbe tartoznak még a különböző életkorokban előforduló pszichoszomatikus megbetegedések, csecsemő-és kisgyermekkorban a szabályozási zavarok, pszichés zavarok korai megnyilvánulási formái.

 

AZ ÓVODÁS BARNI ESETE

 

Addig örüljünk, amíg rosszalkodik!

Sokszor előfordul, hogy a gyerek viselkedése egyre zavaróbbá, elviselhetetlenebbé kezd válni mind a szülők, mind az óvoda számára. Leginkább a gyerek alkalmazkodásának, belátásának, szófogadásának hiányosságai azok, amiktől „kinyílik a bicska” a felnőttek zsebében. Nehezen tolerálják, ha a gyerek nem hajlandó (mindig) engedelmeskedni, szépen csinálni, „amit kell”, hanem vagy a „fülén ül”, vagy nyíltan ellenszegül, felesel, puffog, veszekszik, hisztizik, megmakacsolja magát. Ugye ismerősek ezek a viselkedésformák? Bizonyára minden csoportban találunk legalább egy, de akár több ilyen gyermeket. Sokszor idáig jutunk el, mi felnőttek, hogy érzékeljük a gyerek egyre fokozódó „rosszaságát”, magatartásproblémáit, vagy figyelmi nehézségeit, irritálónak, dühítőnek vagy kétségbe ejtőnek tartjuk, megpróbálkozunk mindennel, de az a fránya gyerek nem hallgat semmire és senkire. Úgy látjuk, a gyerekkel van a baj, hogy ő nem „működik” normálisan, neki kellene változnia, jónak, jobbnak lennie. Szóval, hogy az ő készülékében van a hiba. A gyerek viselkedésének azonban mindig van oka is, célja is, legfeljebb még nem tudtuk megfejteni. Néha nem is olyan könnyű. Sok minden láthatatlan, korábbi nehéz helyzetekből, konfliktusokból, traumákból eredhet, amiből azt érzi a gyerek, hogy ő nem elég fontos, nem elég jó, nem elég szerethető. És akkor megpróbál ezzel megküzdeni, megharcolni, vagy feladja, és reménytelen, szomorú, csalódott lesz. Addig örüljünk, amíg a gyerek rosszalkodik! Mert ez nem rosszaság, hanem a hatásokkal, körülményekkel való megküzdés kísérlete, a felnőttek gondoskodásának, törődő figyelmének meg- vagy visszaszerzése.

 

Magatartászavar, figyelemzavar tüneteit mutató gyermek a szülők és az óvoda szemével

Így volt ez ennek a kisfiúnak az esetében is, akit most röviden bemutatok. A szülők hozták el hozzám, de az óvoda is jelzett problémákat. Otthon főleg a hisztik, a gyakori ellenkezések, dacolások voltak napirenden, és az, hogy elengedi a füle mellett a szülei kéréseit, utasításait, mintha nem is figyelne. A figyelmi panaszokat az óvodapedagógus is jelezte. Az oviban emellett még magányosnak látták, időnként bántott is más gyerekeket. Otthon is időnként indulatba jött, bántotta a kisebb testvérét. A szülőket ezenkívül még nagyon idegesítette, hogy sokszor iszonyú lassú volt, húzta az időt, órákig sem lehetett elindulni vele, mert nem öltözött fel, nem érdekelte, mi lesz, sokszor közönyösnek látták. Nagyon makacs, konok volt, ragaszkodott a saját elképzeléseihez, abból nagyon nehezen lehetett kimozdítani.

 

Mi áll a gyermek viselkedésének a hátterében? Korai traumák, félreértések, sérülések, generációs körök 

Mi is lehetett a háttérben? Amit sikerült feltárni, az az volt, hogy igazából ezt a gyereket egyik szülője sem akarta, anya érzelmileg nem tudott bevonódni („tettem a dolgom” – mondta kérdésemre, hogy mit is érzett a terhesség, szülés alatt, után), az apa csalódott, mert lányt várt. Ráadásul a gyermek életkezdete sem volt zökkenőmentes, császármetszéssel született, majd gondok voltak a szoptatás körül. Mindig voltak bizonyos nehézségek, fizikai betegségek, pl. ekcéma, krupp, evési problémák stb. Kiderült az anyával való beszélgetésből is, hogy őt a saját anyja hidegen, érzelemmentesen nevelte, születése után depressziós volt, óra szerint táplálta, sokszor éheztette őt, mereven a szabályok betartására koncentrált, később is, valójában nem volt igazi meleg, érzelmes, szeretetteljes kapcsolat közöttük. Ahogyan most neki sincs, a saját gyermekével, mivel ő annak idején úgy küzdött meg ezzel a helyzettel, a hideg, távolságtartó anyával, hogy elszakította magát az érzelmeitől, és inkább a racionális oldalról közelítette meg a dolgokat, a teljesítés oldaláról, tudta, hogy egyedül kell megállnia a helyét a világban. Így most nehézségei vannak a saját gyermeke viselkedésének, érzelmeinek megértésében, visszatükrözésében is. Egy terápiás alkalommal együtt volt anya és gyermeke (a terapeutával, velem együtt), és a gyermek szimbolikusan megjelenítette félelmeit, szorongásait, a fenyegetéseket a játékban. Sokszor játszott ilyesmit máskor is, megrázó volt számomra, ahogyan megjelentek a kígyók, vadállatok, az óriás, a boszorkány, és elkezdte erre a félelmetes, fenyegető világra szórni a homokot. Eltemette a világot a sok homok, senki nem kapott levegőt, majd az egész világ felrobbant, szanaszét döntötte, dobálta a tárgyakat, embereket, állatokat a kisfiú. Anya rezzenéstelen arccal, mimikával ült a gyermekkel, nem is reagált, csak minimálisan, azt is érzelemmentesen. A következő szülőkonzultáción megkérdeztem tőle, hogy mit érzett, miközben a kisfia ezt jelenítette meg a játékában, aminek ő is szemtanúja volt? Erre azt válaszolta, hogy ő nem érzett semmit, és miért, mit kellett volna éreznie?

 

A magatartászavart mutató gyermek szorongásainak feltárása játékos, rajzos módszerekkel   

Ennek a kisfiúnak is nehézségei voltak az az érzései kifejezésével. Sokszor „elvonult” a világtól, szinte üveges tekintettel nézett a semmibe, elfordult, lefeküdt, és halandzsa nyelven énekelgetett magában. Máskor hirtelen elöntötte az indulat, de a játékában ez egyre kevesebb lett, ahogy előre haladtunk. Sokszor játszott véres karambolokat, ütközéseket, szörnyűségeket, eltemetést, rombolást. Fontos volt számára, hogy ő irányíthasson, sokszor engem is utasított tevékenységekre. Megrázó volt számomra ez a rajza. Ez a gonosz boszorka vára, ahol a boszorka keresi az ollót, hogy mindenkit, az egész világot szétvághassa vele. Családlátogatáskor megfigyeltem, hogy a közös családi együttlétek szinte csak az étkezésekre korlátozódtak, a szülők elvárásai, utasításai záporoztak a gyerekekre, főleg a kisfiúra, aki ezek után nem is csoda, hogy inkább ő akarta kézben tartani a dolgokat, nem állandóan mások hatalmának engedelmeskedni, megfelelni, alárendelődni.

 

Magatartászavar kezelése érzelmi közelség, a kapcsolatok rendezése, javítása által– nem direkt fejlesztéssel, hanem integratív játékterápiával 

A figyelem fejlesztése, a magatartás „rendezése”, a gyerek változtatása helyett a terápiás cél a kapcsolatokra fókuszált. Arra, hogy az anya figyelme, elfogadása, megértése, viszonyulása gyermekéhez változzon, hogy ki tudják fejezni egymás iránti érzéseiket a játékban, hogy ez a meleg, pozitív, szeretetteljes, elismerő érzések kifejezése felé menjen el. Hogy több legyen az örömteli, játékos együttlét anyával is, de az egész családdal is, és hogy csökkenjen a gyerek irányítása, inkább az erőszakmentes, elfogadó, megbeszélésre alapozó módszerek kerüljenek túlsúlyba. Sok függ a szülőktől, attól, hogy mennyire készek, mennyire képesek együttműködni ebben a közös munkában, mennyire ismerik fel, hogy nekik is kell változniuk. Hogy végül megtalálják az örömöt a kölcsönös együttlétekben, egymásban, hogy ne kelljen a zavaró viselkedésekkel segélykiáltásokat hallatnia a gyereknek, hogy: figyelj rám, szeress engem, nem vagyok jól, valami baj van, segítsen valaki! És ha valaki figyel, segít (a szülő, az óvónő, a terapeuta), akkor tűnnek el majd a tünetek (figyelemzavar, dacolás, hisztik stb.), mivel már nem lesz szükség rájuk.

 

Dr. Eigner Bernadett

pszichopedagógus, játékterapeuta

www.kapcsolatszerviz.hu

 

Irodalom:

Balázs J, Miklósi M. (2015) A gyermek-és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest

Eigner B. (2014)  Pszichopedagógia. Tudomány és gyakorlat. Fejlesztő Pedagógia, 25., 2014/4.

http://www.magye-1972.hu/files/Szakosztalyok-Dokument/Pszichoped_Szakmai_allasfoglalas_2014.pdf

Kernberg, P., Weiner, A.S., Bardenstein, K.K. (2000) Személyiségzavarok gyermek-és serdülőkorban. Animula Kiadó, Budapest

BNO-10 ZSEBKÖNYV DSM-IVTM MEGHATÁROZÁSOKKAL. Animula, Budapest, 1996

bezár