Mit tehetünk, mit ne tegyünk váláskor szülőként?

 

Mit tehetünk? Hogyan adhatunk a gyermeknek érzelmi biztonságot? Hogyan segíthetjük a vesztesége
feldolgozását?

 

A szülők lélektani feladatai (Wallerstein): 

mit-tehetunk-szulokent- váláskor
mit tehetünk szülőként váláskor
  • tudomásul venni a házasság felbomlását, szembenézni a realitással
  • újra fel kell vállalniuk a szokásos elfoglaltságokat
  • fel kell oldaniuk a haragot és önvádolást
  • el kell fogadniuk a válás véglegességét
  • el kell érniük, hogy reálisan ítéljék meg az emberi kapcsolatok lehetőségeit.

Hogyan mondjuk meg a gyereknek?

A gyerek informálása tkp. a pszichológiai válás időpontja.

  •  ne az legyen, hogy sokat veszekedtünk és már nem szeretjük egymást, mert a gyerek magára
    veszi. Így okoskodhat tovább: ha ez így van, akkor ki tudja, holnap talán már engem sem
    szeret, és elhagy vagy elküld. Inkább legyen valami olyasmi, hogy már nem tudnak együtt
    élni, de továbbra is becsülik, tisztelik egymást, és itt fontos, hogy ezt be is tartsa mindkét fél
  •  a felnőtt világ olyan, hogy nem nagyon tudnak sokáig, tartósan elköteleződni
  •  folyamatos kontakt, kölcsönös egymás iránti tisztelet, megbecsülés, szülőtársi működés

 

 A gyermekeket tájékoztatni kell a válásról. Mit tehet a szülő? 

  •  csak akkor közöljük vele, ha már biztos, mindig az igazságot mondjuk neki
  •  válogatott információkat adjunk, emeljük ki, hogy a gyermeknek nincs felelőssége a válásban (ne
    terhelje, ne rombolja az önértékelését, e keltsen félelem, vagy bűntudatérzéseket benne)
  •  a lehető leghamarabb közöljük a válás tényét a gyermekkel (a gyerekek sokszor már
    jóval előbb rájönnek a válásra, vagy a válási krízisre (sokszor játsszák ezeket le, illetve
    ki magukból a játékterápiás órákon)
  •  ismételten beszélgessünk újra és újra a gyermek igényeinek megfelelően a válásról
  •  a gyermek életkorának megfelelően, a lényegről informáljuk őket, de nem kell minden apró
    részletbe beavatni őket, ez inkább káros! Ne a gyerek legyen a szülő bizalmasa!
  •  az első beszélgetéseken mindkét szülő legyen jelen (ha nem tudják kezelni érzéseiket a közös
    helyzetben, akkor az a szülő mondja meg, aki erre alkalmasabb)
  •  meg kell mondani, hogy a szülők szeretik a gyermekeiket, és a válás nem jelenti azt, hogy tőlük is
    el akarnának szakadni
  •  meg kell mondani, hogy nagyon nehéz döntés volt, de nem tudtak jobbat
  •  sok változás lesz, és ebben segíteni fogják a szülők a gyermekeket
  •  hol és hogyan fognak élni a különvált család tagjai, ki hozza-viszi majd őket óvodába, iskolába,
    hogyan találkozhatnak a nagyszülőkkel, ha költözés van, a régi barátokkal
  •  milyen gyakran fogják látni az elköltöző szülőt, hogyan tudnak rendszeresen találkozni
  •  miért váltak el a szülők, reális, érthető, életkorilag megfelelő magyarázatot kell adni
  •  a másik szülőt ne szidjuk, és ne tegyük felelőssé a válásért
  •  oldjuk a gyermek bűntudatát, akár direkt módon is
  •  vegyen részt az új körülmények, új szobája, helye berendezésében, vihessen azt magával, amit
    csak szeretne, legyenek megszokott, kedvelt holmijai a másik helyen is
  •  a gyermek véleményét, javaslatait ki lehet kérni, a rá vonatkozó ügyekben lehessen partner, de
    nem az ő dolga dönteni. Patológiás folyamatot indít el, ha a gyerek dönti el, hogy hol legyen.
  •  legyenek jól átgondolt keretek, szabályok, napirend, ritmus, biztonság. Legyen egy állandó
    otthonuk, egy „biztos bázis”. (Dani esete, apánál (is) lett egy biztos bázis)
     
    Fontos továbbá:

    válás szülőként
    válás szülőként

    A gyereknek szüksége van arra, hogy idealizálhassa a szüleit.
    Szabadon hívhassa, beszélhessen, amikor akar a másik szülőjével is a gyerek. (sokszor maga a gyermek
    jelenti ki, hogy nem akar kommunikálni a másik féllel az adott héten).
    A gyerek általában sokkal lojálisabb a szülőjével, mint saját magával. Ezt észrevenni, enyhíteni.
    Ne használd fel a gyereket a volt párod elleni harcban, semmilyen szinten!
    Hosszú távon káros, ha a gyerek lemond valamelyik szülőjéről, pl. leértékeli, nem akar hozzá menni stb.
    Ez sokszor a szülői elidegenítés során fordul elő. Ne tedd, a gyermeked látja kárát!
    A láthatás mindig a megbeszéltek szerint legyen, az anya/apa ne korlátozza azt. Készítse fel a gyermeket,
    segítse a gyermekben egy pozitív kép kialakítását, szabadjon jól éreznie magát a másik szülőnél is,
    szabadjon őt is szeretnie. Ne kritizáljunk, ne ócsároljuk a másik embert, helyet. A szülő próbálja
    csökkenteni a gyermek bűntudatát az elválás miatt.
    Nagyon fontos, hogy lássa a gyermek, hogy a két szülő képes egymással kulturáltan kommunikálni,
    egyeztetni, megbeszélni a dolgokat, és egységet képviselni a fontos kérdésekben. Ne kelljen a
    gyermeknek meghasonulnia, alakoskodásra kényszerülnie.
    A szülők legyenek együttműködőek a válás során, és utána is.
    Legyen egy hely, ahol a hiteles érzéseit meg tudja mutatni a gyerek a jelen tartalommal.
    Teremtsünk időt, meghitt együttlétet szerepjátékra, mesékre, melyekben foglalkozhatunk szimbolikusan
    a válás témájával, a kapcsolódó érzelmekkel, változásokkal, azok feldolgozásával.
    A gyászolás segít a gyereknek, hogy úrrá legyen az elszenvedett veszteségen, és vigasztalható. A sérelem
    elmúlhat, ha érzi a gyerek, hogy ő még mindig fontos, ha környezetében jóvátételi törekvéseket aktivál. A düh harc a jó kapcsolat visszaállításáért, lehetőség a katarzisra. Ezért segíteni kell a
    gyereknek a szeretet erejébe vetett hite visszaállításában, s átsegíteni szorongásain,
    bűntudati érzésein.
    Mindkét szülőnél legyen saját helye, holmija a gyereknek, amit magáénak érezhet.
    Mindkét szülő kövesse a gyermek életét, intézményi teljesítményét, sikereit és nehézségeit, programjait,
    eseményeket.
    Mindkét szülő ismerje a gyermek egészségi állapotát, és figyeljen is erre oda.
    Fontos a fokozott figyelem, megértés, bizalom, a gyermek jóllétére való odafigyelés. Lehet, hogy nem
    mutatja, ha fáj, eltitkolja a valós érzéseit, hogy megfeleljen az elvárásoknak, és örömet szerezzen a
    megviselt/szomorú szüleinek. (a gyermek túlalkalmazkodása)
    Fontos az erőszakmentes, együttérző, meghallgatásra, elfogadásra épülő kommunikáció (EMK).
    A szülő is kérhet segítséget saját magának, és a gyermekének is kereshet segítő szakembert, ha úgy látja,
    hogy nagyon megviseli a gyermeket a válás, kifordul önmagából, változik a viselkedése.

 

Mit ne tegyünk? 

  • Ne használjuk fel a gyermeket.
  •  Ne árasszuk el minden részlettel.
  •  Ne vádaskodjunk, gyűlölködjünk, kritizáljuk, ne járassuk le minduntalan a másik szülőt, ne
    veszekedjünk, áskálódjunk, háborúzzunk egymással. Ennek a harcnak nincs győztese.
  •  Ameddig lehet, ne vonjuk be a gyermeket új, vagy alakuló kapcsolatunkba, mert a gyermeknek ez
    érzelmi megterhelés, akkor is, ha nem mutatja. Félhet attól is, hogy anya/apa figyelme, szeretete
    csak az új társ felé fordul, és őt veszteség éri. (Szofi reakciója az új pasival egy ágyban alváskor)
  •  Ne használd a gyereket postagalambként! Ne üzengess a volt párodnak, főleg ne leértékelő, kioktató,
    kritizáló színezettel. Pl. még azt sem tudja, hogy a tornazsákot el kellett volna vinni szerdán a mosás
    miatt.
  •  Ne kényszerítsük a gyermeket állásfoglalásra a válásban vagy szüleik vitáiban.
  •  Ne kelljen megélniük a szüleik közötti ellenségeskedést, eldurvuló vitákat, ne legyenek tanúi a
    veszekedéseknek, konfliktusoknak.
  •  Ne ellenőrizze az egyik szülő a gyermek és a másik szülő közötti kommunikációt, sms-eket, chatelést.
    Amikor úgy érezzük, nehéz megbirkóznunk a helyzettel, vagy saját magunk, vagy párunk, vagy gyermekünk, gyermekeink problémái, nehézségei miatt, akkor forduljunk szakemberhez! Enyhébb esetben elég lesz néhány konzultáció, ahol pedig sérült vagy traumatizálódott a gyermek, illetve egyéb nehezítő tényezők is vannak, akkor érdemes terápiát és szülőkonzultációt igénybe venni. Saját rendelésem, a KapcsolatSzerviz a szülő-gyermek kapcsolatok javítására, harmonizálására helyezi a hangsúlyt, mind a gyermek, mind a szülő, mind a család nehézségeinek kezelése fontos. További információk: www.kapcsolatszerviz.hu

Mit tehet a terapeuta?

Ha nem megbékélt párosról van szó, akkor kereszttűzbe kerülhet, projekciós felületté válhat. Az elhagyó
szülő számára vádlók lesz, az elhagyott szülő pedig kíméletet, megértést vár el, és azt, hogy elismerjük az
ő igazát. Megvádolhatnak a szülők azzal, hogy valamelyikük pártjára állva így igyekszem befolyásolni a
gyereket. Középen kell maradni, mindkét szülővel kapcsolatban lenni, nem bevonódni semelyik oldalon.
Folyamatos, párhuzamos szülőkonzultációk külön-külön, illetve, ha már lehetséges, akkor időnként együtt is. Meg kell kérdezni mindig, mit mondtak, mit mondanak a gyereknek. A szülői funkciókban legyenek megerősítve, vigyázni kell, nehogy elinduljon egy pszeudo-párterápia, amikor is a feszültségek,
veszekedések, viták középpontjába kerülhetünk. Fontos a szülőkkel való együttérzés! Néha muszáj azt
mondani, hogy ezt nem! Fontos megmutatni a gyerek felé a szülők egymás iránti érzéseit, pozitív
formában.

A három részes cikksorozat korábbi részeiből megismerhetik a  szülők válását a gyermek szemszögéből.  a válás hatásait a gyermekre a különböző életkorokban, illetve megismerhetik a válás következményeit a gyermek lelkivilágára,

 



                                                              Ajánlott olvasnivalók:

Általános gyermeknevelési könyvek:

Gordon, T.: P.E.T. A szülői eredményesség tanulása. Gondolat, Bp., 1991.
Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor. Kulcslyuk Kiadó, Bp. 2013.
Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak. Erőszakmentes kommunikáció. Agykontroll Kft, Bp.,
2001

Könyvek a válással kapcsolatban:

Fischer Eszter: Modern mostohák (Átdolgozott, bővített kiadás) – A páromnak gyereke van.
Saxum Kiadó, 2015
Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok – A gyerekközpontú válás lépései. Bookline Könyvek,
2015
Monika Czernin, Remo H. Largo: Válás után boldog gyerek? – Hogy kiegyensúlyozott felnőttek legyenek. Park


(1) A Segítség, válok! szervezésében 2018. november 8-án megtartott előadás szövegének szerkesztett változata
(http://segitsegvalok.hu/)
(2)Az írásban felhasználtam: Bognár-Telkes: A válás lélektana c. könyvének, H. Figdor: A reménység peremén. Elvált szülők
gyerekei c. könyvének, valamint Hódi Ágnes és Adrigán Erzsébet szemináriumi előadásainak részleteit