A válás hatásai a gyermekekre különböző életkorokban

 

Mikor jó a válás? Van-e optimális időpont a válásra? Kivárjuk-e, míg nagyobb lesz a gyerek? A válás
hatásai egészséges gyerekekre a különböző életkorokban.

 

 

  • 6 éves kor alatt             
     
    Olyan erős bizalomvesztéssel járhat a válás ebben az életkorban, hogy veszélyeztetni fogja a felnőtt

    válás-hatásai-hgermekre

    párkapcsolatot. Veszélyeztetett azért is 6 éves kor alatt a gyermek, mert még nem ért meg sok mindent. 6 éves korig alapvető szükséglet a kötődési szükséglet. A korai kötődési folyamat, a kapcsolatba vetett bizalom alapvetően megsérülhet, az elhagyás, az elszakadás, a veszteség súlya az alakuló kötődés miatt sokkal nagyobb lesz, lehet, mint később. Elég, ha csak Erikson pszichoszociális fejlődés-elméletének első fázisára gondolunk. Minden életszakasz váltáskor pszichoszociális krízist, konfliktust élünk meg, melyek adekvát megoldása szükséges a következő életszakaszba lépéshez. Erikson felosztása az adott korra jellemző krízisek és elérendő értékek alapján történik, középpontban az identitás keresése áll. Az első négy korszak a születéstől a gyermekkor végéig tart, az ötödik a serdülőkor, az utolsó három pedig a felnőttkort foglalja magába. Az első szakasz az ősbizalom vagy bizalmatlanság szakasza, 0-2 éves korig tart, és egész életre kitartó attitűd alapozódik meg. A következő szakasz az autonómia vagy a szégyen és kétely stádiuma, a gyermek 2-3 éves kor közötti időszaka. Ebben az életkorban a gyermekek vagy megtanulják akaraterejüket, önkontrolljukat gyakorolni, vagy bizonytalanokká válnak, és kételkedni kezdenek abban, hogy ők is képesek a kihívásoknak eleget tenni. A harmadik szakasz az óvodáskorra (3-6 év) tehető és a kezdeményezés vagy bűntudat dimenzióján értelmezhetjük. Ebben a korban a gyermek fokozatosan leválik környezetéről, független lesz, rengeteg kezdeményező képességgel rendelkezik. Mindent meg szeretne tapasztalni, önálló akciókat kezdeményez. Ha nem ütközik akadályokba, és biztosítják számára az önállóan végzett munka lehetőségét, akkor a későbbiek folyamán a gyermek kezdeményezővé válik, kreatív lesz, képes lesz örülni teljesítményének. Ellenkező esetben állandó bűntudat kíséri, mindig szorongani fog attól, hogy valamit nem helyesen cselekszik, kétségei lesznek saját erőforrásait illetően.Anya-gyermek kettős krízismodell lehetősége. Szeparációs szorongás felerősödhet: az egyik szülő kilépése azt jelentheti, hogy minden, eddig biztonságot jelentő kapcsolat váratlanul megszűnhet.A gyermek összekapcsolhatja a halállal is fantáziájában az egyik szülő eltűnését. Hanna is ettől félt, amikor apja átmenetileg elköltözött. A végleges veszteségtől is, hogy apjának más barátnője lesz, és már a lánya nem is fogja érdekelni. Ekkor kezdett a konyhában tenni-venni, apjának kávét adni, kiszolgálni, anyjára pedig neheztelni, hogy ő üldözi el, mert nem szolgálja ki megfelelő mértékben. Így az anyja helyébe kezdett lépni a kislány, ezt átbeszéltük anyával a szülőkonzultáción, és hogy ne támogassa az anya a gyermek ilyen törekvéseit.A gyermek számára az egyik szülő távozása visszautasításként jelenhet meg, a gyermek elveszíti saját
    szerethetőségébe vetett hitét. Ennek kompenzálására szolgálnak az elvesztett szülő visszaszerzéséről szóló fantáziák.

Normál reakciók: fokozott ragaszkodás, rémület, regresszió, elhagyástól való félelem

Zavarok az alkalmazkodásban: depresszió, tartós önvádlás, enuresis – ágybavizelés (visszaesés),
játékokban visszaesés, a játékokban az agresszió szintjének megnövekedése 

válás hatásai különböző korokban

A rendezvényen itt merült fel egy kétéves kislány szüleinek részéről, hogy legyenek-e még közösegyüttlétek, apa feljöjjön-e, fürdessen-e, hogyan csinálják. Ők nem mondták meg a gyermeknek, hogy apa és anya elvált, apa különköltözött. Fontos lenne pedig minden életkorban elmondani a gyermeknek, függetlenül az életkorától, hogy mi történt, mit és hogyan döntött anya és apa, mi és hogyan lesz ezután,mi fog változni, mi az, ami állandó marad. A gyermekeknek nagyon érzékeny antennáik vannak, mindent érzékelnek, mindent „tudnak”, nem szabad becsapni őket, mert az megzavarja őket, és megtanulják az alakoskodást. Nem szerencsés, ha válás után még feljön apa anya lakásába fürdetni, játszani, mert akkor határátlépések vannak, összezavarodik minden, nem lehet tudni, hogy akkor most mi a helyzet, vagy esetleg az eredeti helyzet még visszarendezhető-e. Ha a szülők biztosan eldöntötték, hogy elválnak, és semmiképpen nem szeretnék már együtt folytatni tovább, akkor ezt egyértelműen kell a gyermek tudtára hozni, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Ugyanúgy megmarad és szereti őt mindkét szülője, akihez külön-külön kapcsolódhat, de már együtt nem, mert anya és apa új életet kezdett, önálló életvitellel, lakással. Mindkét élettérben biztos helye kell, hogy legyen a gyermeknek, hogy otthon érezhesse magát, de itt is hangsúlyozom, hogy valamelyik színtér legyen AZ OTTHON, ami az állandóságot, biztonságot adja meg a gyermeknek. Fontos, hogy mindkét szülő tudja, hogy hol tölti az idejét a gyermek, milyen körülmények között, tehát nézhesse meg az egyik szülő, hogy milyen szobája, helye van a másik szülőnél a gyermeknek. A felelősség, a szülői szövetség egész életre szól, tehát fontos a folyamatos egyeztetés, egyetértés, hasonló elvek, keretek alkalmazása, a korrekt kommunikáció.

Mire van szüksége a gyermeknek, mi az ő mindenek felett álló érdeke? Ő mit szeretne, megkérdeztük?Válás gyerekszemmel.

Vajon mit ért a gyerek a válásból? Papa örökre elment, vagy visszajön? Véglegesség, visszavonhatatlanság megértése. Barna első szülői interjú: a szülők szerint rend van a gyerek fejében – különélés van, különköltözés már régebben megtörtént –, de a családlátogatás alkalmával mindenki otthon van, anya és új párja, másik anyától született gyermeke, az apa, a gyermekek, nehéz kiigazodni, hogy ki kicsoda, milyen szerepe van. Én is tépném a hajam ettől, fogalmazom meg a szülőknek, hogy nem, a gyermek fejében nem ugyanaz van, mint amit a szülők hisznek. Nincs rend, csak zavar, és hiedelmek, feltételezések, apuka, pótapuka, most akkor anyának két férje van? Ezek a szülők sem kérdezték meg a gyermektől, hogy ő mit hogyan gondol, és mit hogyan szeretne. Pedig a gyerekekkel mindig minden életkorban meg lehet őszintén beszélni a helyzetet, ha komolyan vesszük őket, és van elég nyugalmunk is és tudunk velük megfelelően kommunikálni.

  • 6-9 éves kor
       
    A negyedik szakasz (6-11 éves kor) a kisiskoláskor, a teljesítmény vagy kisebbrendűség szakasza. Ebben a
    szakaszban kerül a gyermek iskolába, válik le egyre jobban a családjától. Ha nem sikerül megfelelnie a
    követelményeknek, kisebbrendűség-érzés lesz úrrá rajta, s valamilyen pótcselekvésben próbálja
    kompenzálni iskolai sikertelenségeit. Kisiskoláskorban a realitáselv válik uralkodóvá az addigi örömelvvel
    szemben, előtérbe kerül az alkalmazkodás, szabályok, normák, korlátok betartása. Értelmi képességei már segítik a gyermeket a válási élmény feldolgozásában.

Normál reakciók: meghatározatlan szomorúság és harag, vágyakozás a távol lévő szülő után, félelem a visszautasítástól, félelem a vesztéstől, megfosztástól, agresszív viselkedések, kényszerek, békítési fantáziák

Zavarok az alkalmazkodásban: koncentrációs zavarok, depresszió
 
Lehet-e válás után boldog a gyerek? Konfliktusok, feszültség, veszekedések, viták, párkapcsolati
szóbeli és fizikai bántalmazás hatásai a gyermekre.

 
A BÁNTALMAZÓ SZÜLŐ. LEHET-E JÓ APA A BÁNTALMAZÓ (ez egy könyv is egyúttal, mely azt taglalja, ha az apa a párját bántalmazza, fizikailag vagy szóban, esetleg más módon, az milyen hatással van a gyerekekre)? Hanna a különköltözés után megnyugodott, kiegyensúlyozott, együttműködő. De apa időnként nem nézi az ő érdekeiket, és kiabál velük, ideges, agresszív, büntető, saját feszültségeit a gyerekeken és anyjukon vezeti le. Alapvetően verbális, érzelmi bántalmazás a felesége – és a gyerekek – iránt.A terápia során kezdődött a válási folyamat, a szülőkonzultációkban sokszor téma volt. A terápiás órák játékaiban, rajzain is sokszor megjelentek a válási krízis, stressz lenyomatai, megküzdési próbálkozások.Keveredtek az érzések, indulatok Hannában a két szülő iránt. Megpróbált anyja helyébe lépve asszonyként kiszolgálni apját, gondoskodni róla, mert annyira félelmetes volt számára apja elvesztése. (erről fentebb írtam)A gyerekeknek nem a szülők válásával van bajuk, hanem a saját válásukkal az apjuktól/anyjuktól. A gyerek azt érzi, apja őt hagyta el. Ebből jön a felismerés: ő nem elég jó, fontos, szeretetreméltó ahhoz, hogy apát otthon tartsa. Alárendelt szerepben érzi magát a gyermek, és elönti a tehetetlenség érzése, melynek következménye gyász és harag!

Harag:

  •  mindkét szülő ellen irányulhat (mert fontosabb a saját igényük, fájdalmat okoztak, miért nem felelősségteljes szülők stb.) 
  •  egyik szülő ellen irányul a harag, akit felelősnek tart a gyermek, míg a másikkal azonosul. Pl. anya elűzte apát – egy darabig ez is benne volt a levegőben Annánál.
  •  a harag váltakozhat egyik szülőről a másikra. Tudatos és nem tudatos érzelmi viszonyulások,
    indulatok hullámozhatnak.

 
9-12 éves kor  

Erőteljes, célra irányuló, tudatos düh jelenik meg, morális töltéssel. Igénylik és megértik a válás
körülményeiről szóló tájékoztatást, de mindennél nagyobb a veszélye annak, hogy a gyermek valamelyik
szülő oldalán kénytelen részt venni a másik szülő elleni harcban. Megzavarja a válás a formálódó identitást, és a hozzá kapcsolódó értékrendszer stabilitását. Olyan érzése támad, hogy nincsenek szabályok, ez viselkedési zavarokhoz vezethet.

Normál reakciók: intenzív, meghatározott tárgyra irányuló harag, szégyen, identitás és lojalitásproblémák, konfliktusok

Zavarok az alkalmazkodásban: romló iskolai teljesítmény, elszigetelődés, és/vagy agresszió, depresszió,alacsony önértékelés, tudatos szövetség az egyik szülővel   

     

  • 13-18 éves kor

    Az ötödik szakaszra – a serdülőkorra -, az identitáskeresés jellemző, az identitás alakulása szempontjából
    ez a legfontosabb szakasz. Ez az identitás vagy szerepdiffúzió stádiuma. A serdülő megpróbálja felfedezni saját értékeit, pozitív vonásait, megpróbálja megtalálni a saját helyét a világban.A serdülő újra és újra visszatér a biztonságos gyermekszerephez, aztán a formálódó felnőtt szerepéhez, és ezeket nem fogja tudni biztonságosan váltogatni, vagy késik a leválás, és gyermek marad, vagy
    ellenkezőleg, szakít gyermekszerepével, és elhagyja családját, szimbolikusan vagy ténylegesen.
    Párválasztás terén sűrűsödhetnek szorongásai, aggódik saját házasságának kimenetele miatt, ha
    valamelyik szülővel azonosul, akkor ez saját vonzerejébe vetett hitét ingathatja meg.

Normál reakciók: kiábrándultság, harag, szomorúság, gátlásosság vagy nyugtalanság, saját jövőjével
kapcsolatos aggodalmak, partnerkapcsolati problémák.

Zavarok az alkalmazkodásban: éretlen szexuális kapcsolatok, vagy a szexualitás elutasítása, szoros viszony az egyik szülővel, visszahúzódás, korai leválás, felgyorsult érés. 

Mi a rossz a gyereknek? A jó alkalmazkodás és sérülésmentesség!

Gyakori szülői veszekedések, verekedések nagy szorongást, fájdalmat, hangulatingadozásokat okoznak az érzékeny gyermekeknél, akik ennek következtében megkísérlik vigasztalni vagy békíteni a szülőket, és (túl)alkalmazkodnak. A szülők válása sok olyan gyerekben is mély nyomot hagyott, akik pedig jól alkalmazkodtak. Az elfojtott érzésekről, késleltetett reakciókról korábban már volt szó.

 

Az előző bejegyzésből megismerhetik a válást a gyermek szemszögéből, a cikk folytatásaként pedig összeszedtem  a válás következményeit a gyermek lelkivilágára. Végezetül a cikksorozat utolsó írásában  megtudhatják  mit tehetnek és  mit nem ajánlott tenniük szülőként a válás során.