Gyermekvállalás, tervezett vagy kívánt terhesség

 

Akarat vagy vágy?

Gyermekvállalás, alakuló anya-gyermek kapcsolat

Édesanyákkal beszélgettem a gyermekük tervezéséről, vállalásáról, fogadásáról. Aharmonikus kapcsolat szempontjából az elfogadás rendkívül fontos, nemcsak a gyermeké, hanem már a gyermekvállalásé is. Akkor van baj, ha az elfogadás csak a felszínen van meg, rejtetten azonban ott van az elutasítás. Sokan erről egyáltalán nem is tudnak. Azt hiszik, azzal, hogy „agyból” akarnak gyereket, minden rendben van. De ha a szív nem akarja valójában, és mégis megfogan az a gyermek, akkor abból nagy bajok lehetnek. Sokan akarnak, vállalnak gyereket, tervezik is, hiszen „ez az élet rendje”, a szülők már követelik az unokát, kifutok az időből, megtartanám a párom…és még sorolhatnánk azokat az indokokat, amik aztán a teherbe eséshez vezetnek. De nem az áldott állapothoz, mert sokszor az anyaszerep valójában félelmetesnek, tehernek, a gyermek nem kívánatos személynek tűnik. Amikor később ezekről a tabu témákról beszélgetünk, döbbenetes erővel jönnek elő érzelmek, indulatok, elfojtott, tagadott, félelmetes vagy fájdalmas élmények, titkos események és szavak…

Amikor kiderül, hogy akarta ugyan anyuka a gyereket, de valójában nem vágyott rá, nem kívánta sem a terhességet, sem a szülői szerepet.

Gyermek és anyaszerep elfogadása

A beszélgetések nyomán felismertem, hogy fontos különbség, hogy az anyuka akarta-e a terhességet, gyermeket, vagy vágyott rá. Ez az ún. „kívánt terhessség” – erre lenne szüksége minden kisbabának. Ha csak akarta, akkor a szándékos akarat mögött sokszor fedeztem fel ezzel ellentétes vágyat. Tehát nem az akarat, hanem a gyermek utáni vágy a legfontosabb. Ezt nem könnyű felismerni. Nagyon fontos, hogy a vágyat akár utólag is “rendbe rakjuk” az anyával való konzultációk során, hogy az anyai szerepet boldogan, feszültségek nélkül élhesse meg, és gyermekét feltétel nélkül el tudja fogadni, érzelmileg közeledni tudjon hozzá. Fel kell tárni a rejtett elutasítás réges-régi és tudattalanban maradt okait, hátterét, traumatikus vagy konfliktusos gyermekkori eseményeit. Ez sokat segíthet a gyermekkel való harmonikus kapcsolat kialakításában, a kapcsolat “újraírásában”. Hiszen a „nem kívánt” gyermekek többségét születése után mégiscsak megszereti az édesanyja, csak ott marad a háttérben a mardosó bűntudat. Ez pedig elronthatja a formálódó anya-gyermek kapcsolatot, és tévútra viszi a gyermeket, akár zavarokat is okozva a lelki fejlődésében. Ezt pedig fáj látni az anyának, aki segíteni akar gyermekének, és szeretne egy nagyon boldog, szeretetteljes kapcsolatot vele. És mindent meg is tesz, hogy ez így legyen, ezért is kér segítséget szakembertől. Mert nagyon szeret, és nagyon akarja a változást. Ezt mindig nagy öröm látnom, megtapasztalnom, és nemcsak nekem, hanem a gyermeknek is, az anyának is. (Természetesen ez ugyanígy lehet az apák esetében is.)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.