Válás a gyermek szemszögéből

 

A válás igazi vesztesei?! Gyerekek válás előtt, közben és után. Hogyan segíthetünk?

 

Írta és összeállította (2)
: Dr. Eigner Bernadett Phd
www.kapcsolatszerviz.hu  [email protected]

vaáás-gyermek-szemszögéből

Manapság minden második házasság válással végződik, így igen sok gyerek érintett. Nem a gyerek akarta
a válást, ő akaratán kívül sodródik ebbe bele, és lesz résztvevője, és bármennyire is igyekszünk, ez
stresszhelyzet, krízishelyzet, sok a feszültség, összezavarja a gyermeket, de nem szükségszerű az, hogy
súlyosan sérül, vagy traumatizálódik. Ez akkor történik meg, ha egyéb tényezők is fennállnak, deviáns
szülők, agresszió, manipulációk, konfliktusok, durva veszekedések is jelen vannak. Elég sok kérdés
felmerül, ha a válásra és a gyerekekre gondolunk. Ezekből igyekeztem összeszedni sok fontos, gyakran
felmerülő kérdést. Jómagam is elváltam, és én is úgy indultam neki, ahogyan sok szülő, hogy a szövetség
életre szóló lesz. Akkor döntöttem mégis a válás mellett, amikor rádöbbentem, hogy a saját viselkedésem
változása már nem tesz jót a gyermekeimnek, és amikor rájöttem, hogy a látott, érzékelt szülői
párkapcsolati minták beépülése majdani saját párkapcsolataikra is negatív kihatással lehet. Arra nagyon
figyeltem, hogy a válás ne háborúskodás legyen, hogy szem előtt tartsuk a gyermekek érdekeit.

Menni vagy maradni? Mi a jobb a gyereknek?

 

 

A gyerek szenved a szülő boldogtalansága miatt. Akkor ésszerű a gyerek érdekei miatt a házasság
fenntartására törekedni, amíg a szülők kapcsolatának van perspektívája, közös konfliktusmegoldások még
lehetségesek.

Szükséges rossz, vagy lehet jó is a válás a gyereknek? Hogyan lehet, lehet-e jól csinálni?

Maga a válás-e az, ami „megbetegít”, vagy inkább a szülők – már a válást megelőző konfliktusai, vitái,
veszekedései, a feszült légkör az, ami rossz hatással van a gyermekre? Sokszor nehéz ezt elkülöníteni, de
azt ki lehet jelenteni, hogy önmagában a válás nem feltétlenül patologizáló tényező egy gyermek életében,
inkább az azt megelőző időszak és a válás lefolyásának, utóhatásainak minőségi jellemzői miatt lehet az,
ami miatt a gyermek testi-lelki-mentális működésében zavarokat fog mutatni.

A gyermekek leggyakoribb tünetei a válás után: általános nyugtalanság, evési kényszer, táplálkozási
problémák, alvási nehézségek, álmatlanság, ágybavizelés, viselkedési tünetek, furcsaságok, fegyelmezési
problémák, lopás, hazudozás, pszichoszomatikus tünetek, szenvedés a szorongás, nyugtalanság és
veszteség miatt. Szinte mindig megemelkedik az agresszív feszültség szintje, mely sokszor haragos, dühös
reakciókban jelenik meg. Gyakori még a szorosabb függőség, kapaszkodás, és/vagy szociális és érzelmi
visszahúzódás. Ezekhez társulhatnak koncentrációs nehézségek, figyelemzavar, teljesítményproblémák,
zavarok. TÜNETEK – élményreakciók vagy neurotikus konfliktusok? Esetleg súlyos hiányállapotok? (Spieldiagnosztikai kategóriái) Ha az átélt élmény hatására létrejövő átmeneti reakció, az
természetes, „normális”, kezelhető, általában tanácsadás elegendő segítségnyújtás. Amikor
már a tudattalan szintjére kerülnek a konfliktusok és eltagadott, elhárított érzések, akkor van meg a veszély
a gyermek sérülésére, traumatizálódására, ekkor komolyabb terápiás segítségre is szükség lehet, a
gyermeknek, és tanácsadás a szülőnek. A hiányállapotok azt jelentik, hogy vannak olyan szélsőséges
esetek, amikor a légkör a családban eleve deviáns, maguk a szülők esetleg alkoholisták, szerfogyasztók,
bántalmazók vagy elhanyagolók, ilyenkor az alapvető hiány a szeretetteljes, elfogadó környezetben van,
és erre jön még rá a válási krízis és stressz. Ezek a legsúlyosabb esetek, mindenképpen pszichoterápiás
vagy akár pszichiátriai kezelés is szóba jöhet. Minden esetben fontos a gyermek lelki helyzetének
megértésére törekedni! Olyan nincs, hogy Pistikének nem jelentett semmit a válás, észre sem vette, vagy
Julikát nem terhelte meg ez az egész, mert nem látszott rajta semmi. Sokszor mélyebben húzódnak a
reakciók, és a gyermek szándékosan vagy önkéntelenül ezeket elrejteni igyekszik a külvilág elől. A gyermek
tudattalan fantáziájában pl. az anya elüldözte az apát, ezért haragszik rá. De az anyának van kiszolgáltatva,
és lojális is szeretne vele lenni, meg persze szereti is, ezért ezt a haragot elfojtja. Ha már a tudattalanba
kerülnek a konfliktusok, és élénken alkalmaz a gyermek ELHÁRÍTÓ MECHANIZMUSOKAT, akkor kerül
veszélybe a gyermek lelki és mentális egészsége, akkor valószínű, hogy traumatizálódott a válás során. A
tünetek lehetnek látható és nem látható válási reakciók, lelki vagy viselkedéses szinten megjelenők. Fontos
hangsúlyozni, hogy nem feltétlenül látszik a gyereken, ha súlyosan megterhelte a válás, vagy a válás körüli
történések, nem feltétlenül függ össze a tünet súlyossága és a lelki sérülés nagysága. A széles körben
elterjedt alkalmazkodási koncepció szerint a tünetek fellépése és eltűnése azonos a pszichés problémák
fellépésével és eltűnésével. Vigyázat, mert a gyerek szenvedhet, életre szólóan traumatizálódhat is, míg a
szülei és a környezete semmit nem vesznek észre! Lehet, hogy csak késleltetve, vagy felnőttkorban
derülnek ki a súlyos megterhelések, sebek és traumák.

A gyerekek reakciója (gyász, düh) jó, ha nem tudnak reagálni, akkor közvetlenül traumatizálta őket a
válás. Úgy érzik, hogy védtelenek, hogy teljesen magukra maradtak, hogy legyőzték őket, elveszítik az
életképességüket, az önértékelésüket, már nem azok, akik voltak. Van, hogy traumává válik a válás, de ez
nem feltétlenül szükségszerű.

A válás természetesen nem jó egy gyereknek, mert szeretné a szüleit egy párként, egy szövetségként látni,
ez a gyermek szükséglete. Soha többé nem lesz ugyanaz a kapcsolata a gyereknek a szüleivel, tehát valami
alapvető, valami fontos megszakad, elvész. A válás veszteség, ezért a gyermek számára egy gyászfolyamat.
Soha többé nem lesz ugyanolyan a kapcsolata a gyermeknek a szüleivel, és az a remény szűnik meg, hogy
a szülők mégis együtt lesznek. Ez a reményvesztés az, ami a szükséges rossz, és át kell menni rajta a
gyermeknek, rendkívül ijesztő, pánikkeltő érzés, el kell engednie ezt a vágyát, el kell fogadnia ezt a
szakadást, ami a szülők között óhatatlanul realizálódik. De a gyerekben sose szűnik meg az a remény, hogy
a szülei majd valamikor mégis együtt lesznek.

Gyászfolyamat azért is, mert nincs arra jó megoldás, hogy mindkét szülőjével ugyanazt a kapcsolatot tudja
megtartani, mennyiségben és minőségben is. Elvész a napi szintű kapcsolat a szülőkkel, vagy felváltva
valamelyik szülővel, és ez nagy hiány, törés egy gyereknek, és ezt a szülők nem igazán szokták felismerni,
figyelembe venni. A gyermeknek mindkét szülőjére ugyanúgy szüksége lenne!

A gyermek szükségleteit, igényeit, az ő gyászát, gyászfeldolgozási törekvéseit, érzéseit sajnos, nagyon
nehezen tudják a szülők felismerni, tekintettel lenni rá, segíteni neki, mert maguk is krízishelyzetben
vannak, amelyben a fókusz a saját nehézségeikre, konfliktusaikra, veszteségeikre irányul, és ők maguk is
segítséget igényelnének ebben a talajt vesztett helyzetben.

Éppen a múlt héten keresett meg egy édesanya, az óvodás fia problémáival, de az első beszélgetésen szinte
csak pár szó esett a gyermekről, az összes többi mondat lavinaként zúdult rám, ami az anya talajt vesztettségéről, magányáról, mindennapos küzdelmeiről, veszteségeiről és félelmeiről szólt.
Markánsan példázza azt a helyzetet, amikor annyira lefoglalják belső feszültségei, hogy nem
képes „kifelé”, a gyerek felé nézni, mert ő maga bezárkózott, beszűkült állapotban van. A szülő érzelmileg
leterhelt, a gyerek a perifériára kerül, nem tud a szülő még az ő bajaival, igényeivel is foglalkozni, mert
leköti a sajátja. A férje csaknem másfél évvel ezelőtt meghalt. Miért is hozom akkor ide, a válás
témaköréhez? Mert a két óra alatt körvonalazódott, hogy a váláshoz vezető folyamat zajlott a két ember
között, és a válás meg is történt volna, ha a férfi nem választja inkább a halált. Uralta az életemet, ő döntött
mindenben, intézkedett, agilis, vehemens ember volt, rátelepedett mindenkire, ha ő nem halt volna meg,
akkor 1-2 éven belül elváltunk volna. Iszonyú elvárásai voltak a gyerekek felé is. Nagyon dühös voltam rá,
mondja sírva, mert itt hagyott engem, amikor annyira két emberre épült minden. Úgy lépett ki, hogy ne
kelljen még egyszer elválnia. Már nem tudtunk beszélgetni. Nem tudom, hogy kellett volna jobban csinálni,
jelenti ki. A helyzetet nehezíti, hogy a férfi elvált volt, három gyermekkel, és most még az első házasságból
született gyerekekkel és anyjukkal is iszonyú küzdelmek, harcok mennek a hagyatéki eljárásban. Most
valami más kellene: életcél. Imádom a gyerekeket, de most már rólam is szóljon az élet. (A 2. és 3. gyerek
véletlenül jött, apa először csak egyet akart, aztán ő volt az, aki a gyerek megtartása mellett döntött). Vagy
róla kellene, hogy szóljon? Végül is most Pisti miatt vagyok itt, eszmél anyuka…

Ő bizonytalanná vált az apja halálával. Felszabadult, fellélegzett, de ő maradt az egyetlen férfi a családban.
Érzékeny, befolyásolható.

valas-gyermekszemszög640

Ez a kisfiú öt éves korában maradt egyedül, és maradt „a férfi” a családban. Miért nem jó, ha ezzel a
szereppel terheljük meg a kisfiúkat idejekorán nagy terhet rakva a vállukra? Olyan nagyot, amelyet nem
bírnak el, és a saját személyiségükkel fizetnek érte. A felnőtt férfi szerepét vinni egy kisgyermeknek, akinek
magának is felnőtt támogatására lenne szüksége, megoldhatatlan feladat. Pedig sok egyedülálló édesanya
szájából hangzik ez el, néma, kimondatlan elvárásként, mely súlyként nehezedik a gyerekre. A férfi
pótlásának feladata pedig sokszor abba torkollhat, hogy az anya párkapcsolati pótlékként is „használja” a
gyerekét, szintén felnőttesítve ezzel őt. Vigyázni kellene pedig ezzel, mert félő, hogy majd felnőtt korában
nem lesz képes normális párkapcsolatra a gyermek, nem fog tudni leszakadni az anyjáról, állandóan őt
fogja majd kísérgetni, pátyolgatni, saját párja, neje elé helyezve anyját. Erre is mondok egy példát a saját
praxisomból. A szülőkonzultáció során, melyet az óvodás kisfiú anyukájával tartottam, anyuka panaszolta,
hogy úgy érzi, mintha férjének a valódi felesége inkább az anyja lenne. Vele beszéli meg a fontos dolgokat,
a pénzügyi döntéseket előbb, mint a párjával, napi szinten telefonkapcsolatban vannak, teljesíti anyuka
minden kívánságát, és egy sajátos kommunikációs kapcsolatban vannak, érzelmi zsarolásos játszmában,
ha anyuka kicsit is azt érzi, hogy nem ő van az első helyen, és háttérbe szorítja őt a felnőtt fia. Ennek a
felnőtt férfinak két éves korában váltak el a szülei, anyjának nincs, és soha nem is volt tartós párkapcsolata
azután, a fiával való viszonya helyettesít mindent. A fiú korán arra kényszerült, hogy mindent ő intézzen,
valóban mint egy felnőtt férfi, anyagi és kapcsolati biztonságot teremtsen az anyja, illetve kettejük
számára. Nem tudott leválni anyjáról, kívánságainak teljesítését érzi a legfőbb feladata. Ettől párja azt érzi,
hogy ő kiszorul ebből a „szerelmi kettősből”, és csak második lehet a történetben.

Mint látjuk, itt is egy korai válásra került sor, és a kisfiú férfi minta, apai támogatás nélkül maradt. 

Az sem mindegy, milyen volt a szülők válása. A válás típusai:

  •  viharos, veszekedésekkel, háborúskodásokkal, konfliktusokkal tarkított kapcsolat, amiben esetleg
    bántalmazás is jelen van vagy lehet
  •  kölcsönösen kihűlt kapcsolat, de tudnak szülőként együttműködni
  • közös megegyezéses válás – nincs vita, nem nyílt a feszültség, de ott a sok elfojtott harag, indulat,
    amit érez a gyerek is, a szülők szeretnek abban tetszelegni, hogy ők milyen szépen, kulturáltan
    váltak el
  •  közös megegyezés van, de az egyik az elhagyó fél – az egész helyzetet belengi a rossz
    hangulat, szomorúság, depresszió, elhagyatottságérzés, harc, bűntudat. Aki elmegy,
    mindig bűntudatos, de ez sokszor tudattalan. Az elhagyó fél sokszor bűntudatos jóvátételi
    törekvésekbe kezd, kárpótolni, kompenzálni akarja gyermekét a veszteségeiért, a saját „bűneiért”.
    A kompenzálás következménye pedig még az, hogy nem meri úgy szabályozni a gyerekét, ahogyan
    szeretné, túlságosan elnéző, engedékeny lesz. Az elhagyott fél sokszor depresszióba esik,
    lehangolt, a gyermek ezt végigasszisztálja, nem mer örülni esetleg annak sem, amikor a másik, az
    elhagyó szülőnél jól érezné magát. Az elhagyott fél el van borítva a gyászától, de a gyerek is
    gyászol, csak ebben egyedül marad, senki nem segít neki.

Gyakori, hogy az egyik fél a másikat hibáztatja. Tipikus, hogy anyuka szidja apukát, hogy ez a gazember,
szoknyapecér, stb. nem volt tekintettel a családjára, önző módon a saját vágyai után ment, egy felelőtlen,
link, nemtörődöm, érzéketlen alak, aki elhagyta őket. A gyerek felfogja, hogy az apja valami rosszat csinált,
és arra gondol, hogy most akkor ő a rossz apának a rossz gyereke? A gyerek anyánál maradt, de amikor
apjánál tölti a láthatási időt, rossz érzése van, mert mintha az anyját bántaná azzal, hogy ő ott jól meri
érezni magát, ettől a gyerek meghasonul, alakoskodásra kényszerül.

Kapcsolat apával. Anya és apa már nem szeretik egymást, de mindketten szeretünk téged. Mit gondol erről a gyerek?Félelmetes lehet számára, hogy a szeretet megszűnhet egyik napról a másikra. Indokok sem nagyon vannak, ezért még inkább szorongató érzés lehet a gyermeknek. Az otthon maradó szülő bűntudatának kivetülését elutasításként érzékelheti a gyermek, megzavarodhat ettől, nem tudja,
mennyire szól ez neki. Neki mindkét szülőjére ugyanúgy szüksége lenne, és ugyanúgy szereti mind a
kettőjüket, az apai jelenlét csökkenése főleg a fiúk esetében lehet további nehézségeket okozó tényező.

Egy esetpélda: bántalmazó (párkapcsolatban), felelőtlen, kiszámíthatatlan, link, függő apa – az exnej
leírásában. Anya kezdeményezi a válást, a fiú sokáig rá sem néz, elkerüli a tekintetét. Anyában ezért erős
a bűntudat. Apa nem érti a válást, ő mindent megtett. Viharos, harcokkal teli válási folyamat, bírósági
procedúra, pszichológiai vélemények, apát kiiktatta volna a gyerekek életéből az anya, de ez nem sikerült,
apa kéthetente hétvégét, és hétközben két napot kap. Erős különbségek az életmódban, életvitelben,
ebből sok konfliktus, hibáztatás az anya részéről. Nyilván apa jóvátételi törekvései is szerepet játszanak
ebben, a saját bűntudatából fakadóan (elkényeztetés programokkal, anyagi javakkal, ami anya félelmét
erősíti, hogy ezzel ő nem tud versenyre kelni, és elveszítheti a gyermeke ragaszkodását). A gyerek erős
vesztesége az apa elvesztése, úgy érzi, kirekesztődik, egyedül marad, beszorul a „két nő” közé, akikkel apa
sem szeretne együtt lakni, lenni. Többször kijelenti anyjának: anya, én elválok tőled, és apához költözöm.
Lehet, hogy ez lenne a megoldás? A gyermek a nagy különbségek és az otthoni női fúzió miatt is
alakoskodásra kényszerül, elfojtásokra, melyek a kortársak manipulációjában, negatív befolyásolásában
jelennek meg, jelentős óvodai panaszokat okozva.

Érzékeny korban kerül sor az apa elvesztésére – az ödipális folyamatot zavarja meg, és a férfi nemi identitás
kialakulásának normális esélyét, melyhez szükséges lenne az apa jelenléte, és az anya férfinem iránti
pozitív viszonyulása. Az azonosítás (identifikáció) során szinte összeolvadunk a másikkal, általa létezést
jelent, egyfajta mi-érzést, amit befogadunk önmagunkba. Ez a szocializáció legfontosabb hajtóereje. Boti
is erősen azonosít (és erősen hasonlít is karakterében, temperamentumában) apjával. Apja a szükséges
érzelmi védelmet is megadta neki, ezért jobban elviselte anyja irányítását, uralkodó természetét. (A válás
után elfojtotta anyja iránti indulatait) Az, hogy apja nélkül kell élnie, nemcsak a szeretett személy
elvesztését jelenti, hanem azt, hogy saját azonosságát veszítette el. Az apa szinte magával vitte a kisfiú
minden férfias tulajdonságát, önbecsülését, erejét, a férfivá válás lehetőségét, a válás tehát szinte
kasztrálta őt, kétségbeesés, magára hagyatottság, legyőzöttség érzései uralhatták el.

A folytatásban megismerhetik a válás hatásait a gyermekekre a különböző életkorokban, majd elolvashatják a válás következményeit a gyermek lelkivilágában, a cikksorozat lezárásaként pedig elolvashatják, hogy szülőként mit tehetünk illetve mit ne tegyünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .