Mit tegyek, ha nem fogad szót a gyerek?!
Gyakran hallom kimerült, lemerült szülőktől: én már mindent kipróbáltam, már végére értem az ötleteknek, nem bírok ezzel a gyerekkel, nem használ ennek (a büdös kölöknek) se a szép szó, türelem, kedves hang, se az emelt hang, a kiabálás, a büntetés, a fenyegetés, semmi! Kezdem elveszteni a reményt, hogy valaha is helyreálljanak a dolgok, és hallgasson rám végre a gyerekem! Mit tehetnék? Már az égvilágon mindent megpróbáltam, semmi nem működik!
Csak halkan és röviden jegyezném meg, itt bizony már a gyerek bizonyos értelemben átvette az irányítást, pontosan tudja, mi hat a szüleire, azt is, meddig mehet el, azt is tudja, hogy nem képesek kezelni az éles helyzeteket a szülők, és nem tudják irányítani, megfékezni őt. Szóval a lényeg, hogy vedd vissza az irányítást! Ha mindig csak próbálkozol, sikertelenül, felmegy a pumpád, és végül elsodornak az indulataid, kicsúszik a kezed közül az irányítás, akkor megérzi a gyerek, hogy nem vagy biztos magadban, abban, hogy képes vagy kezelni a helyzetet, és a számára utat mutatni. Ez a bizonytalanság, és a kétségbeesett tehetetlenséged az, ami végül a boruláshoz vezet, hogy a végén már a feje tetején állnak a dolgok, és a farka csóválja a kutyát. A gyereknek ez nem jó, elég félelmetes is a számára, hogy őt senki nem tudja kezelni, megállítani. Ettől még feszültebb lesz, még inkább feszegetni fogja a határokat.
Mit tehetsz?
1. Súlyozz! Mi a fontos, mi a kevésbé fontos. A fontos dolgokhoz ragaszkodj, követeld meg határozottan és következetesen. De az apró dolgokban ne cseszegesd a gyereket lépten-nyomon, mert az csak ellenállást szül, hagyj neki is levegőt, döntési lehetőségeket.
2. Előre beszéljétek meg, mi az, amit tényleg be kell tartani, és mi az, amit tényleg szigorúan tilos megcsinálni. Beszéljétek át, magyarázd el röviden, állapodjatok meg abban, hogy ez az ő, a család, a többiek érdekét is szolgálja, és mondd el, mik lesznek a következmények. Tehát tudja előre. Ne ad hoc találj ki retorziókat.
3. Csak kétszer mondj el valamit. Háromszor, ötször, tízszer, százszor, ezerszer, ne! Az elsőnél mondd, hogy ezt most fontos, hogy megtegye, és legfeljebb még egyszer szólsz, ha akkor sem teszi, életbe lép a következmény (amit már tud előre a gyerek).
4. Ne fenyegetőzz! Csak olyat mondj, amit aztán tényleg betartasz, különben üres ígéretnek veszi a gyerek, és komolytalanná, súlytalanná válsz a szemében.
5. Ha érzékeny pontodra tapint a gyerek, vágj pókerarcot! Ne lássa, hogy hatni tud rád, hogy feldühít, kiborít, ugrasz az adott dologra, mert akkor azt érzi, kezében a hatalom. És tudjuk, ez neki sem jó.
6. Higgy magadban, képes vagy határozott, nyugodt erőt, tekintélyt mutatni, hiszen te vagy a felnőtt!
7. Ne reagálj, ne cselekedj indulatból. Ereszd ki a gőzt, és utána kezeld a helyzetet, tudatosan. Felemelheted a hangod, nagyobb hangerővel, más hangsúllyal, mélyebb hangon, de tudd uralni.
8. Ne fogd fel tragédiának, próbáld megőrizni a játékos hozzáállásodat, a humorodat, és játékba átvinni a konfliktushelyzeteket, így állítva le a dühös, indulatos, egymásnak feszülős helyzeteket. Ezekről a játékos megoldásokról majd írok még később. Egyelőre ennyi. Sok sikert, hogy forduljon a kocka!
Te hogyan uralod, hogyan kezeled ezeket a konfliktusokat a gyerekeddel? Milyen jó megoldásokra jöttél már rá? Mi az, ami semmiképpen sem működik? Hogy fogod csinálni ezután?
Szeretettel: Bernadett
Megvásárolható: